Szervusz Norbi!

 

Írod:

"nyeklik, meg billen is."

Elsőnek nem baj! Ügyeskedj! Nyeklés ellen tudom ajánlani a merevítő átkötéseket, ú.n. András-kereszt-szerű megoldásokat. A  hosszirányú billenés teljesen elkerülhető, ha a vetősúly súlyvekorának talajra érkező döféspontja (hűha, de tudományos), a súly mozgása közben is, mindig az alátámasztási pontok (az állványzat talajjal érintkező pontjai) között marad. Itt persze az állványzat tömege is számít. Keresztirányú billenésre  meg az oldalirányú kitámasztás az orvosság. Írom, írom, de hát tudod ezt Te is!

 

Írod:

"Mondjuk biztos itt is sokat számít a lövedék kis tömege is, mint az íjnál."

Szerintem is! A lövedék tömege kicsi, de sebessége viszonylag nagy, így az energia jelentős lehet. Ugye, erre is törekszünk, hogy a vetősúlyba, az íj rugalmasságában tárolt energia minél nagyobb hányadát adjuk át a hajítandó lövedéknek, nyílvesszőnek. Az irodalom szerint az egyenes botíj "hatásfoka" 30-35% is lehet. Bizony, "dry shooting" (vessző nélküli sütés) esetén ezt az energiát nem veszi el "senki", azt az íjnak, idegnek kell felemészteni, és ez jobb esetben is az ideg szakadását okozhatja.

 

Írod:

"Ezt én így még nem fogalmaztam meg, de sajnos magamon tapasztalom, hogy hajlamos vagyok egy-egy projektet a cél előtt félbehagyni, mert már fejben megvan a megoldás és mivel azt akármikor meg is csinálhatom ezért nem sürgős."

Így van ez, de jól van ez így!! Szerintem ezek a dolgok nem negatív csapongások, hanem az új megismerésének igénye. Az egyik szép emberi tulajdonság az érdeklődés és az érdeklődés tárgya állandó változásban lehet. Kialakulhatnak egymás után és egymásból. Az aztán meg siettetheti az embert, hogy tudja, az élete korlátos. Persze nem szabad mindig erre gondolni!

 

Írod:

"Ez a trebuchet dolog azonban olyan, hogy feltétlen kell látni működés közben is. :)"

Ezt maximálisan helyeselni tudom!

 

Írod:

"Versenyszerű íjászatra nekem sajnos nincs időm, csak amolyan örömíjászkodásra."

Versenyszerűen én is régebben műveltem. Íjászatot 1972-től 87-88-ig (később még örömlövészet ment) , versenyszerű számszeríjászatot 89-90-től 95-ig, darts 91-től 96-ig (később még versenyszervezés, szövetségi munka 99-ig), szereltlőszeres és elöltöltő fegyveres lövészetet (szabadidősen) 93-94-tól 2003-ig. Aztán még lövészetvezető voltam 2000-től 2004. szept.-ig. Egy éve már lőtéren is csak látogatóban voltam. Maradt a gyerekíjas ügyeskedés a saját kertemben, de az is nagyon jó és talán lesz még másképp. No, aztán meg az ostromgép modellek! Örülök, hogy megadatott, hogy ezeket művelhettem és műveltem is. Kívánom, hogy mindenkinek legyen része az örömmel művelt tevékenységekben.

 

Baráti üdvözlettel

 

Gábor