Kedves Gábor!

Az állványt elkészítettem de valószínűleg meg kell erősíteni, mert ellensúllyal parittya nélkül elengedtem és egy kicsit azért nyeklik, meg billen is.

Mondjuk biztos itt is sokat számít a lövedék kis tömege is, mint az íjnál.

A részletek megoldásában egyenlőre a kézenfekvőt ötvözöm az elérhetővel, majd valakitől kérek egy fényképezőt és csinálok róla pár képet ha elkészül.

A dobókar tengelyen oldalra történő elcsúszását csővel oldottam meg, de ez nem egy autentikus megoldás, de most jobb híján ez is meg fog felelni.

szereztem kulcskarikákat, zsinórt és bőrt a parittyához, tulajdonképpen már csak szabadidő kéne.

Remélem a hétvégén sikerül elkészítenem.

 

"Norbi, tevékenységünk lényege és öröme nem kifejezetten a kész termék, hanem a hozzá vezető út! "

 

Ezt én így még nem fogalmaztam meg, de sajnos magamon tapasztalom, hogy hajlamos vagyok egy-egy projektet a cél előtt félbehagyni, mert már fejben megvan a megoldás és mivel azt akármikor meg is csinálhatom ezért nem sürgős.

 

Ez a trebuchet dolog azonban olyan, hogy feltétlen kell látni működés közben is. :)

 

 

Versenyszerű íjászatra nekem sajnos nincs időm, csak amolyan örömíjászkodásra.

Jó dolog íjászversenyre járni, az íjnak valamiféle mágikus ereje lehet amitől minden ember aki elmegy egy ilyen versenyre, levetkőzi héköznapi fásultságát, gondjait és hibáit, hogy vidám, előzékeny sporttársként egy jó napot együtt töltsön a többi emberrel.

Ezért, bár az íj elvileg egy fegyver, de kétségkívül valamiféle összetartó erőt ad, közösségformálónak tűnik.