OFF (talán nem is, mert buszos cégről van szó)

Széles Gábor, az Ikarusz tönkretevője most sem hazudtolja meg önmagát:



A jelkép

Tanács István, 2005. október 14. 01:00

Június 15. óta nem kaptak fizetést az Ikarus szegedi alkatrészgyártó kft.-jének dolgozói. Felszámolás van is meg nincs is. A cég ellen júliusban megindult az eljárás, de azóta sem neveztek ki felszámolóbiztost. A Cégbíróság valahogy mindig figyelembe veszi a kft. ügyvezetőjének halasztási kérelmét. A 156 dolgozónak még júliusban felmondtak. Végkielégítést, felmondási időre járó pénzt ugyanúgy nem kaptak, mint munkabért vagy táppénzt.

Miközben az alkatrészgyártó kft. így bebukott, mintegy 50 munkást kirendeltek egy másik Ikarus-céghez, egy székesfehérvári székhelyű szerszámgyártó kft.-hez. A helyi szakszervezeti elnök úgy tudja, valójában a felszámolandó kft. megrendeléseit teljesítik annak helyiségeiben, annak gépeivel. Csak éppen a pénz nem az alkatrészgyártó számlájára folyik már, így nyilván nem is lesz miből kifizetni, ami az elbocsátott dolgozóknak járna.

Az a gyanú tehát, hogy itt hosszú időn keresztül, szándékosan elvonják a fizetések fedezetét. Pontosat persze nem lehet tudni. Újságírót a gyárba be nem engednek, a főnök asszonyt nem kapcsolják. Igaz, amikor a mobilján mégis elértem, akkor sem nyilatkozott. A szegedi alkatrészgyár veszteséges volt, azért kellett bezárni. Felettébb furcsa, hogy lassan tele lesz a Kárpát-medence autógyárakkal, mindenki kitörési pontnak tekinti az alkatrész-beszállítást, miközben itt egy nagy múltú alkatrészgyár nem talál piacot magának. Amikor a középkorú munkások siratják a munkahelyüket, és panaszkodnak, hogy valószínűleg az életben nem találnak többé állást maguknak, mindenki úgy tesz, mintha ők lennének az okai, hogy a cégük nem élt meg a piacon. Pedig amióta a rendszerváltás kezdetén az önigazgatói modell a történelem süllyesztőjébe került, nem a munkások választják a menedzsmentet, hanem a tulajdonos.

A tulajdonos itt az Ikarus Holding. A tulajdonos tulajdonosa Széles Gábor. Nem vitás, a tulajdonos azt csinál a tulajdonával, amit akar. Ha akarja, bezárja. Ha akarja, kiadja a gyár üzemcsarnokait bérbe. Pár hét múlva Szegedre ér az autópálya, lesz kereslet a raktárakra. Nem kell százötven emberrel vesződni, piacot keresni, elég egy ingatlanhasznosítási kft.-t létesíteni, és szedni a pénzt.

Magára vessen, aki nem ilyennek képzelte a piacgazdaságot. Az már kevésbé van rendjén, hogy a cégben még volna valamennyi pénz, de abból a dolgozók aligha látnak valamit. Hiába van jó kollektív szerződésük, amely kilenc hónap felmondási időt ír elő, a dolgok gyaníthatóan afelé haladnak, hogy nem a felszámolandó cég fizet. Mire hónapok múltán kinevezik a felszámolóbiztost, már nem lesz miből. Fizet majd az országos bérgarancia-alap - az adófizetők pénzéből. Nem kilenc hónapot, amennyi a munkáltató által is aláírt kollektív szerződés szerint járna, hanem a felénél is kevesebbet. A dolgozók jogos jussáért való küzdelemben magára hagyja a vállalati szakszervezetet az MSZOSZ. Egy jó szóval nem segít nekik a hatalmon lévő baloldali párt, de a baloldali lózungokkal kampányoló jobboldali sem.

A bezárásra ítélt szegedi kft. Széles Gábor cégbirodalmához tartozik. Széles a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, vagyonát ötvenmilliárd forintra becsülik. Jelképes figura: a magyar nemzeti nagytőke megszemélyesítője. Arra nincs pénz a cégbirodalomban, hogy kifizesse az utcára került munkások törvényes járandóságát, de most vett napilapot, alapított televíziót. Lapunknak adott interjújában elmondta, olyan világot szeretne, amilyen a két világháború közt is volt: akkor a kormányzó meghívta a gyáriparosok szövetségének elnökét kártyázni, és meghallgatta véleményét a gazdaságról. Szeretné, ha a mindenkori kormány kíváncsi lenne a véleményére. Ez untig elég.

Neki.