Hát a végén kezdve, az alkérdésre a válasz: tisztán katonai győzelemmel sehogy.

Talán több, önálló kisebb háború formájában, amikor az egyes szakaszok között van idő a veszteségek pótlására, a fejlesztések kiérlelésére, ja és persze a legfontosabbra - a békekötésekre. A békekötés pedig, ha csak nem teljes vereség után következik be, mindig engedményt jelent a győztes részéről is, amire Kisbajusznál nem sok hajlam volt. 

Tisztán hadászati elméleti oldalról nézve, Nyugat-Európa után egy kisebb pihenővel, kb. 41 tavaszán-nyarán Angliát kellett volna elfoglalnia és egyértelmű "maradj ki belőle" politikával távol tartani az Egyesült Államokat. Japán támogatása helyett elítélni Pearl Harbourt és közben konszolidálni az európai hódításokat, a katonai megszállást szisztematikusan támogatott Quisling-kormányokkal, közigazgatással "elfedni".

A SzU legyőzése, de akár csak megadásra kényszerítése is az übermensch ideológiával reménytelen volt. A balti államokat, Ukrajnát és a Kaukázust le lehetett volna szalámizni évek alatt, de csak úgy, ha a bevonuló csapatok felszabadítókként tudják elfogadtatni magukat. Erre voltak kísérletek (Vlaszov hadsereg), de ezek csak Göbbels töltelékei voltak, nem hivatalos politika. Egy ilyen szalámi taktika alkalmasint a sztálini tisztogatás újabb hullámát is kiváltotta volna, kompenzálva ezzel a felkészülésre kapott több időt. De ezek valoban csak amolyan Kávéházi Konrád szintű elmélkedések.