Kedves mézontófű!

> Ad Zsíros: ez a nagyapám valószínű tényleg szlovák volt a családban, Gútán halt meg az 1946-47-es költözés után, még találkozhattam vele 57-58-ban. Hogyan jöhet ez össze?

Ismertem egy unokatestvérpárt: az egyiket Komolynak hívták, a másikat Kakasnak, holott a felmenőik ugyanazt a szlovák vezetéknevet viselték: Kohút (< szlk. kohút ‘kakas’).

Talán nem járok messze az igazságtól, ha úgy vélem, hogy a Zsíros ős egyik felmenője is valamikor pl az alábbi nevek egyikéről magyarosított: Tuček, Tučík, Tučka (ebből esetleg Tuška), Tučný, Tučník; Tuka (< szlk. tuk ‘zsír’).


> alig lelem a csabai Matrikulában. Talán Tótkomlós a nyerő...

Történelmileg a dolog fordítva áll: Tótkomlós eredetileg a (szintén szlovák) br. Rudnyánszkiak bírta Békésszentandrás birtoka. 1746. január 6-án települtek át Csabáról szlovákok Zarkóczy János lelkész vezetésével Szentandrásra, majd Szarvasról éttelepülzekkel megerősödve tovább Tótkomlósra.

A fordított irány később elképzelhető, mert egyrészt egy időben Csaba volt a legnagyobb szlovák település, tehát ebből következően lehetett vonzereje. Másrészt Trianon után a közigazgatási határok átrajzolásával elsorvasztották Tótkomlóst.

Ettől függetlenül is, adatom van arra, hogy a 1888–1924 között vezetett tótkomlósi ún. vőfélykönyv (a 46 év alatt kötött 788 házasság bejegyzsésével) azt mutatja, hogy a tótkomlósiak Tótkomlóson kívül is házasodtak, elsősorban Pitvaros, Ambrózfalva, Tótbánhegyes (ma Nagybánhegyes), Csanádalberti, Békéscsaba és Nagylak szlovákságával. Gondolom, ez kétirányú volt: nemcsak Tótkomlósra házasodtak be csabaiak, hanem Békéscsabára is komlósiak.


> Következő klán: Kovan; Chowan (A Hovanscsina jutott eszünkba a férjemmel...)


Chovan: Cseh-szlovák név. Gyakoribb Chovanec (> m. Hovanyec) alakban. Ez utóbbi közszó is, jelentése ‘növendék; fogadott fiú(gyermek)’ (esetünkben ez utóbbi jelentésről van szó), az alapja a chovať ‘eltart, ellát, táplál, (állatot) tart’ ige. (Az or. Hovanscsina etimológiailag tényleg idetartozik.)