> Húúúú! Ilyen okos, megkérdőjelezhetetlen ember. Ez igen!

> Most már lezárhatod a témát azzal, hogy : uff, én beszéltem!

> Pedig, ha rajtad múlna, még pattintgatva csinálnánk a tüzet is, vagy nyersen

> ennénk a húst, mert úgy sem lehet tüzet rakni.

Ja. Ne állítsunk soha semmit, mert akkor akár tévedhetünk is. Mi lesz, ha esetleg tévedek, mikor valamit elutasítok? Semmi. Lesz olyan, aki foglalkozik a témával, és ő sikeres ember lesz, én meg nem. (vagy legalábis nem ettől leszek sikeres, hanem esetleg valami mástól, amiben meg én hittem és én foglalkoztam vele) És mi lesz, ha soha, senki nem mer a saját "józan esze" szerint szelektálni a világban fellelhető iszonyatos információhalmazból? Mindent elhiszünk, és ugyanannyira nem fogunk tudni semmit, mint ha a homokba dugnánk a fejünket és semmiről nem vennénk tudomást. Magyarul semmivel nem jutunk előbbre, maradunk a pattintgatásnál.

Én tudni vélek valamennyit a rádióhullámokról, meg a kvantummechanikáról, meg a kaotikus folyamatokról, ami alapján úgy gondolom, hogy így nem lehet időjárást befolyásolni, meg pillangó-effektust csinálni sem (utóbbinak pont az a lényege, hogy bármi apróságon múlhat a kaotikus folyamat végkimenetele, de nekünk a megfelelő pillanatban sejtésünk sem lehet arról, hogy hol, mikor kéne egy picit beavatkozni) De persze minden feltételezéseken alapul, az egész tudomány feltételezések rendszere, senki nem állítja, hogy tévedhetetlen, én sem.

Csak az nem téved, aki nem gondolkodik. Aki viszont gondolkodik, és mer állításokat megfogalmazni (köztük olyanokat is, mint amit én is írtam), az sok tévedés között akár valami hasznosat is kitalálhat. És EZÉRT nem kell már kővel tüzet pattintgatnunk. Uff, én beszéltem :)