Eleinte nekem is nagyon nehéz és bonyolult játéknak tűnt a Royal Tarokk, pláne, hogy én azelőtt azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik olyan kártya, hogy tarokk (és pl. még Ultizni sem tudok).

Tehát teljesen zöldfülűként kezdtem neki a Royalnak; bevallom, kínkeserves volt az első néhány hónap, de kitartó voltam, mert tudat alatt éreztem, hogy ez nagyon jó játék! Akkor még nem tudtam megfogalmazni, miért

Mivel én nem ismerek más tarokkjátékot, ezért nincs saját tapasztalatom, de nagynevű tarokkosok (pl. Dávid, Büki, Triplajáték stb.) véleményére hivatkozva, a Royalban nagyon kis %-ban van jelen a szerencsfaktor.

Ekkor már értettem, mi volt az, ami annyira megfogott a Royalban: szinte teljesen,
a játékos logikáján, kombinációs képességein, és persze rutinján múlik, hogy milyen lesz a játék!

Természetesen a rutinhoz nagyon sokat kell játszani, meg nem szabad feladni rögtön az elején, néhány parti után; ahogy én sem adtam fel 3 hónap után, amikor még legtöbbször nem is értettem, mi folyik az asztalon. Küzdeni kell, számolni, gondolkodni, kombinálni és számolni.

Bár én még, sajnos :-(, most sem vagyok rendkívül jó jétékosnak mondható, de továbbra is játszom rendületlenül, akár hetente többször is, és keresem is az alkalmat egy jó royalozásra.

Pláne társaságban nagyon jó játszani, ahol örülünk egymás sikerének, és izgulunk egy nagy bemondás teljesítésénél, akár kibicként is!

Ne haragudj meg érte, de kicsit furcsállom, hogy matematikusként lusta vagy számolgatni. Ezt nem igazán értem.

Ha van kedved, gyere el kedden a klubba az Astoriához, és játszunk egy jót!

Üdv,
Maksa