OLAJOS KÖRÚT

Idei egyik legnagyobb vállalkozásomat sikerült befejezni, igaz, némi közjátékkal.

Mivel a szabadság előtt már "szabadságon" voltam, úgy döntöttünk, nem várjuk meg az esőt, és már csütörtökön útnak indultunk. Kedves vendéglátóink fogadtak.

Nem a legszerencsésebb teljesítménytúra előttt túrázni (szombaton Göcsej 40 volt az eredeti terv), de végül jól sült el a dolog.

Pénteken szép idő volt, sikerült a mozgalom. Péntek éjjel esett, minek következtében a 40-ből 20 lett.

Lenti volt a bázis, éppúgy, mint az előző alkalommal. Autóval mentem Szécsiszigetig. Itt bélyegeztem, és az országúton, bemelegítéséként elgyalogoltam Kerkateskándig. Kb. 2 kilométer, de ezt nem lehetett kihagyni.

Kerkateskándnál felszálltam a Tornyiszentmiklósra menő buszra (igazolás a jegy), Tornyiszentmiklóstól irány a piroson Vörcsökpusztáig. Egy hosszú földút vezet keresztül a Kerka széles völgyén, az elején sitthalmok. Ide hordták az útépítők a feltört aszfaltot, remélem hamarosan elegyengetik. Ez jót fog tenni az egyébkén mély, sáros útnak. Át a hídon, majd tovább a füves útin, egész Tormaföldéig.

Innen aszfalt, majd fel a szőlődombra. Sajnos, savanyú idén a szőlő:o(

A szőlődombról lefelé meglepetten tapasztaltam, hogy eltűnt az út. Egy mély gödör van az út és a templom között. Ebből épült a pálya. Nem volt egyszerű megkerülni, de más út nem lévén, átvágtam a kukoricáson. A buszmegállóban találkoztunk, innen együtt mentünk.

A völgyben sajnos már megjelentek a szúnyogok, elrontva kissé az örömünket. Még jó, hogy Szécsiszigeten vettem szúnyogriasztót. A kellemes völgytúra után a hangulatos tisztáson, napon, szúnyogmentes környezetben élveztük a táj szépségét. A ház lezárva, de a dobozkában volt nyalóka.

A háztól kezdődik az emelkedő szakasz, de ki lehet bírni.

Az "összekötő" aszfaltcsíknál bezártuk a déli félkört, majd átsétáltunk az északi részhez. Ott folytattuk, ahol a teljesítménytúrán elindultam déli irányba.

Kezdetben aszfaltcsík, majd végre jött az irányjelző tábla, ősbükkös. De ez még csak előzetes volt, szép fák között bandukoltunk, míg végre elértük a padokat, itt kezdődik a "rezervátum".

Valóban csodásak a fák, bár nem olyan öregek, mint gondoltam. Viszont hatalmasak. Óriások, mondhatnám. Igazán szép úton ereszkedtünk le a tanyáig, itt is volt nyalóka.

A gondnok megmutattan a vadmalacokat, melyeket ólban nevelnek, majd vérfrissítésként máshová szállítják.

A tanyától aszfaltcsík vezete Tormaföldére. Asszonykám ezen "távozott".

Én folytattam a túrát, előttem volt még egy hegy.

Kapaszkodtam a szerpentinező úton, magas fű, a végén apró kaland. Egy fiatalosban vezet az ösvény, fától-fáig, nagyon kell figyelni. Vannak jelek, de a fordulókban (az ösvény végső soron szerpentinezik felfelé) nehéz észrevenni a következőt.

Szerencsésen eljutottam a széles szekérútig, melyen haladva elértem a pici templomot. Padok, tájékoztató tábla.

Innen a térkép szerint már nincs sok, de a valóságban, a sok kanyar miatt meg kell küzdeni a szintvesztéssel. Részben szőlőskertek között, részben vad erdőben vezet a meglehetősen rossz minőségű út. Jelek vannak, de nagyon kell figyelni.

Különösen a vége előtt, amikor a jelzett út átvág egy rét szélén (szúnyogok hada rontott rám a magas, vizes fűben), majd vízmosásokban ereszkedik tovább. Nem volt kellemes a sok vérszívóval hadakozni.

Végre elértem az erdő szélét, megkönnyebbülés volt beülni az autóba. Gyors bélyegzés, majd irány Tormafölde.

Itt ért véget részben közös túránk.

Örülök, hogy sikerült befejezni ezt a nagyon távoli, és nehéz túrát.

Sokat kellett felkészülni, de megérte. Jó érzés leírni, teljesítettem.

Kár, hogy a nyalókák feltöltése nem mindenhol van megoldva, különösen bosszantó, hogy a teljesítménytúrára sem hoztak pótlást. Különleges élény volt az ősbükkös, és örülök, hogy felfedezhettem a Kerka völgyét. Teljesen ismeretlenek voltak a Kerkán túli hegyek (dombok).

Nagy élmény volt Bázakerettyéről Tormaföldén át Lentibe autózni. Szép völgyben jutottunk ki a hegyből.

Örülök, hogy sikerült megnézni az arborétumot.

Bázakerettye környékét már felfedeztem, most ismét meggyőződhettem, hogy a zalai erdő szép.

Csak az a sok szúnyog ne lett volna a végén!