Még egy megjegyzés. Teljesen mindegy, hogyan értelmezgetjük a QM-et, amíg ez nem ad kísérletileg más jóslatokat a koppenhágaitól.

Az objektív redukciós elméletek ennyiben mások, mert ott eltérünk a szuperpozíció elvétől, igaz, ennek az EPR típusú szituációkban általában fénynél gyorsabb infó átvitel lesz az eredménye, amitől sok minden kártyavárként omlik össze, és nagyon nehéz ezt kikerülni. Ráadásul egyre nagyobb rendszereken hoznak létre szuperpozíciót, és nincs jele, hogy spontán össze akarna omlani.

A rejtett paraméteres elméletek közül a Fine-féle alapján is várunk jóslatot, tipikusan azt, hogy a detektálás hatásfokának elvi felső korlátja van adott mérési elrendezésekben, amit nem lehet a detektor jobb megépítésével kicselezni (valahogy úgy, ahogy a hőerőgépek hatásfokának is).

A többiek viszont csak így vagy úgy értelmezgetik a QM-et, ezért igazából csak az választ közülük, filozófiailag melyik kielégítőbb (ez nagyon szubjektív tud lenni, sajnos), vagy pedig az, ha mondjuk valami kvantumgravitációs elméletből valamelyik preferálva lenne (pl. Smolin erősen érvel a relatív interpretáció mellett ilyen alapon, de hát a loop quantum gravity nincs azon a szinten, hogy komplett elméletnek lehessen nevezni), és lehetőleg ez a kvantumgravitációs elmélet mondjuk kísérletileg alá is lenne támasztva... álmodik a nyomor, egyelőre.