John Gribbin skizofrén álláspontja meg azt mutatja, mennyire nehéz a dolog. Mert elolvasom E. Szabó László könyvét, és azt mondom: "igen, ez a Fine, ez az igazi, meggyőztek!". Két héttel később meg már tuti biztos vagyok benne, hogy a relatív állapot értelmezés az igazi. Aztán visszavedlek a jó öreg koppenhágaiba, de eszembe jut egy hét múlva, hogy mitől látszik klasszikusnak a makroszkopikus világ, mire "friciista" leszek vagy más objektív hullámfüggvény redukciós elméletet látok megalapozottnak. Aztán meg modális értelmezéssel kacérkodom, és így tovább. Velem csak a tudattal babráló értelmezéseket, no meg a sok-világ értelmezést nem lehetett sose lenyeletni, de nemcsak intuitív okok, hanem explicit hiányosságok miatt. Az utóbbi időben egyébként nagyon vesztésre áll nálam a koppenhágai értelmezés, és az objektív redukciós értelmezések is, ennek okai nagyrészt az új kísérletekben kereshetők, kiemelkedő szerepe van ebben az egyre nagyobb rendszerek összefonódott állapotai kimutatásának és a kvantum eraseres kísérleteknek.