" miert nem probaltak ki azt, h egy lezart szobaban elinditjak a kiserletet, es amig minimum egymillio elektron nem csapodott be az erzekeloernyobe, addig arra se szagolnak."

Semmi gond. Az ernyő a különféle lehetséges becsapódásminták szuperpozíciójába kerül, amiből akkor választódik ki valamelyik, amikor a fizikus ránéz. Ez nem más, mint egy Schrödinger-macska.

Persze én ezt az egészt felfogást nem osztom, szerintem is abszurd dolog ebbe a tudatot belekeverni, meg ráadásul nem is kell. Írtam ilyenekről a kvantum eraser-topikban is. Sőt én a hullámfüggvény kollapszusán alapuló interpretációkat is nagyon erőltetettnak látom, függetlenül attól, hogy a tudatot belekeverik-e a kollapszusba vagy sem.

"monnyuk az jo kerdes, h a dolgok miert pont ugy rovidulnek meg es miert pont annyira lassul le az orajuk, h a fenysebesseget pont egyenlonek lassak minden sebessegnel."

Na ez az. Ráadásul a fénysebesség állandósága az csak egy feltevés, és minden más kijön, fordítva meg sok jól összehangolt feltevés kell, úgyhogy Occam borotvája az Einstein-féle megfogalmazást részesíti előnyben. Nem is beszélve arról, hogy ezen az alapon könnyű azonnal olyan jól és nagy pontossággal kivitelezhető kísérleteket javasolni (Michelson-Morley, Kennedy-Thorndike), amelyek ellenőrizni tudják a feltevés helyességét.

"a rejtettparameteres mania meg szerintem jo dolog, pont azert, mert a koppenhagai ertelmezes olyan egetrengeto baromsag, es olyan lelkesen sujkoltak evekig a fizikushallgatokba (meg mindenkibe, akinek volt szerencseje egy kis kvantumelmeletet tanulni), h ez az _egyetlen_ lehetseges ertelmezes, h egyaltalan nem art, ha vki egy kicsit ugyanilyen erelyesen az ellenkezo ertelmezes mellett ervel."

Tipikusan a hallgatókba ma már nem a koppenhágai értelmezést verik bele, hanem egy minimalista értelmezést, amit könnyű kiegészíteni a koppenhágaira, de igazából egy nagyon gyakorlati dolog és nem kötelezi el magát direktben. Annyi a standard anyag, hogy így és így kell a mérések kimeneteleit megjósolni. Ez a recept, aztán mindenki találjon értelmezést maga. De valóban a koppenhágai a legegyszerűbb értelmezés a klasszikus fizikát felől érkező embernek (nem véletlen, hogy "a nagyok" is először ennél lyukadtak ki).

Az összes rejtett paraméteres dolognak az a baja, hogy iszonyúan erőlteti, hogy a klasszikus fogalmaink alapján mégis magyarázható legyen a QM. Közben pedig elsikkad egy pár dolog, pl. amit a kvantum eraser-es topikban hangsúlyoztam: hogy a kvantumelmélet láthatóan sérti a klasszikus lokalitás fogalmunkat (bizonyos feltevések mellett; alternatíve a realitáskritériumot hágja át), de csak éppen annyira, hogy ettől még teljesen konzisztensen összehozható legyen a specrellel (Eberhard tétele alapján semmiképpen sem lehet fénysebességnél gyorsabban infót átvinni vele). És akkor az a nagyon fura, hogy ha már nemlokális elméletet "kreált az Úristen", akkor miért vigyázott ennyire vele, hogy éppen csak annyira legyen nemlokális, hogy a specrellel meg teljesen összeférjen. Ettől az az érzésem, hogy inkább a klasszikus fogalmaink felülvizsgálatával kellene kezdenünk, mint hogy addig verjük a QM-et, hogy beleférjen az általunk előkészített Prokrüsztész-ágyba.