Szia!

Egyáltalán nem zavartál meg, sőt!!! Örülök, hogy van végre valaki, aki tudja, mi ez!!!

Igaz, én megyeszékhelyen lakom, de nem igazán volt eddig lehetőségem megismerkedni autistákkal. Talán az én hibám is. Mivel nem vagyok biztos a saját aspergerségemben, így nem is merek nyitni, mert félek, kinevetnek.

Ha nem sértelek meg, leírnád hány éves vagy? Én 27 múltam és úgy éltem eddig, hogy tudtam, nem vagyok átlagos, de nem gondoltam arra, hogy ami nekem természetes, az másnak nem.

Nekem az állandó mehetnéken túl a zene volt min-most ez is visszaesett, de majdcsak visszatérek a régi kerékvágásba...

Az én szüleim sem tökéletesek -elváltak 1997-ben, én az alkesz apámmal maradtam, anya meg elment tesómmal. Szönyű gyermekkorom volt -holott az anyagiak adottak lettek volna... de ez nem rajtam múlt.

Ja, és én is imádok olvasni. Sajnos, elég gyakran olyannyira letaglózom magam egy könyvvel, hogy bezárkózom teljesen a saját világomba. És senkinek nem beszélhetek erről, mert úgysem lenne értelme. Ők meg csak ezt veszik észre, hogy napokig nem vagyok hajlandó és képes semmire.

Szerinted ez normális dolog? (itt most erre a hullámzásra gondolok) Neked is vannak ilyen időszakaid?