Visszaemlékeztem... elmesélem, hogyan találkoztunk először.
Én harmadéves egyetemista voltam, Olivér pedig frissdiplomásan ott ragadt az egyetemen. Volt egy undorító oktatónk, akinek az egész szobánk bojkottálta az előadásait - emiatt úgymond vizsga előtt vizsgáznunk kellett, hogy később rendesen vizsgázhassunk. Egy szobatársammal kettesben mentünk el. A tanár leültetett a tanszéki könyvtárban minket és mindkettőnknek lediktálta a kérdéseket, majd elégedetten kiment - persze nyitva hagyta az ajtót. Mondanom sem kell, csupa olyan kérdést kaptunk, melyek csak a következő féléves anyagban szerepeltek.
Szerencsére Olivér is éppen ott üldögélt a könyvtárban. Szobatársam odaszólt neki, hogy segítsen már. Olló hozzánk sétált, elolvasta a kérdéseket, biccentett, majd higgadtan a könyvespolchoz ballagott, kikereste a következő féléves tankönyvet, kitépte a megfelelő oldalakat és odahozta nekünk. Majd visszasétált a helyére és megeresztett egy bátorító mosolyt.