Egyfelől nyilván igaz, másfelől az amerikai vasutak hót paranoiásak: pont tegnap kellett költenem egy halom pénzt acélbetétes bakancsra, mert ha nem viselem, síneknek még a közelébe sem engednek (pedig nyíltvonalon kellene mérni, nem állomáson). Amikor kb. a váltókörzetben mértünk, minden egyes vonat érkezésekor 30 láb távolságra kellett volna hátrálnunk a pályától; még szerencse, hogy megelégedtek kb. 5 méterrel is. És persze kobak meg színes mellény viselete + vasúti alkalmazott, aki jelen van, és figyel ránk. Persze én sem akarom, hogy tarkón nyomjon egy EMD, de az európai vasutakhoz képest roppant szigorúan betartatják a munkavédelmi előírásaikat.

Azt is sokan mondták valóban, hogy nem mindig súrlódásmentes a kapcsolat a vasútbarátok és a vasutasok között, mert utóbbiak szerint néha az előbbiek túlságosan rámenősek (voltak). 2001 óta még fényképezni sem nagyon szeretik látni az embert a pálya mentén. A mozdonyok homlok- és oldalüvegezése pedig pisztolygolyó felfogására is alkalmas, habár inkább a vonatdobálók ellen van rá szükség.

Köszi a cikkért, alig várom a zsargonosat...