Húúú, ez fájt. Én nem múzeumban szívtam meg...hanem templomban – és cseppet sem „képzelt riportként”, hanem jó valós-égősen.

 

Egykori barátnőm (igen liberális alkat lévén) simán viselte a meztelen lábát augusztusban – ami a kutyának sem tűnt fel ameddig be nem tévedtünk Bécs Fő-Dómjába (legalábbis annak a „duty-free” szekciójába).

 

Figyelem: sem miniszoknya, sem köldökig póló (akkora parasztok nem vagyunk, hogy így csattogjunk be egy templomba) – csakhát a mezítlábas dolog...vagyis tény, hogy a csaj mezítláb volt.

 

Fél perc alatt ott termett egy pribék-hölgy és kiparancsolt az utcára.

Ezt akár az „életem egyik legcikisebb sztorija” topicban is leírhattam volna, mert kurva szemét érzés volt.

 

Csakhogy itt nekem valami nem kerek. Szentképek ezreit láttam (a világ legnagyobb mestereitől) ahol a szereplők mezítláb jelennek meg. Az nem szentség-sértés, az nem frivolitás ????...csak egy mezítlábas érdeklődő turista az?

 

Szerintetek?