Tisztel Hölgyek, Urak!

 

Az elmúlt pár nap esőzései visszaűztek a számítógép mellé és volt szerencsém beleolvasni ebbe és egy másik kifejezetten fémkeresős fórumba.

Úgy látom, hogy néhány itt és ott megforduló embernek igen ködös elképzelése van a fémkereső legális használatáról, a fél-legális „kincskeresésről”, és az ezen túl menő-legjobban a régészeti lelőhelyek szisztematikus kifosztásaként körülírható – tevékenységről, valamint ennek az utóbbinak a jogi következményiről.

Én itt most csak az utóbbi dologról kívánok foglalkozni. Soraimat elsősorban azoknak a gondolkozó és a történelem, a múltunk iránt valóban érdeklődő fémkeresős embereknek szánom, akiket egy két jó megtartású ezüst érmen, vagy fibulán túl is érdekel, hogy mit rejt a föld mélye, és úgy gondolják érdemes lenne többet megtudni arról, hogyan éltek elődeink. Szánom továbbá ezeket a gondolatokat azoknak a kezdő fémkeresősöknek, akik mostanság vágtak bele ebbe a hobbiba.

Hát akkor kezdjünk bele – mi az amit, nem csak nem etikus, hanem kifejezetten tilos csinálni? Tilos és büntetendő, ismert, nyilvántartott régészeti lelőhelyen keresőzni, onnan tárgyakat elvinni. Ennek enyhe (és magánvéleményem szerint régészeti szempontból viszonylag kevés kárt okozó) változata, a mezőgazdasági művelés alatti területen, szántás után, maximum a barázdák mélységig keresőzni. Súlyosan felelőtlen és maximálisan destruktív ugyanakkor ezeken, vagy bármely más művelés alatt nem álló, védett, ismert lelőhelyen, leásni, „kincset keresni”. Aki ezt teszi, annak számolni kell a jogi következményekkel.

Hogy mik ezek? Aki a fent felsorolt tevékenységek valamelyikét követi el, az lopás minősített estét hajtja végre (Btk §316 (2.) Kulturális örökség ellen elkövetett lopás) állami tulajdon ellen.

Természetesen erre lehet legyinteni, hogy ugyan már, kapjon el engem valaki, és ha tetten is érnek akkor mi van?

Először is állami tulajdon ellen elkövetett vagyoni bűncselekményt bárki megakadályozhat, az elkövetőt a rendőrség kiérkezésig pedig visszatarthatja. Külön jogosultsága van az ismert és védett régészeti lelőhelyeken folyó tevékenységek ellenőrzésére a Kulturális Örökség Hivatalának munkatársainak, a területileg illetékes múzeum régészeinek, és újabban, amennyiben a lelőhely természetvédelmi területre esik, a Természetvédelemi Hivatal (fegyveres) Járőrszolgálatának.

Hogy ez mennyire valós veszély, annak illusztrálására felteszem a néhány hete, hétvégén (!), Óbudán készült felvételt, egy ilyen esetről.

 

A kép alján látható úriember, Magyarország egyik legjelentősebb védett régészeti lelőhelyen döntött úgy, hogy kincset keres. Ezt rövid úton meg is bánta, miután a helyszínen tetten értük, visszatartottuk és átadtuk a rendőrségnek.

Hogy mennyire szórakoztató, 6-8 órát, vagy egy napot a rendőrség előállító helységben tölteni, miközben a nyomozók házkutatást tartanak a családodnál (vagyon elleni bűncselekmény, alapos gyanúja esetén ez szinte rutin-eljárás), azt mindenkinek a mérlegelésére bízom. Azzal viszont mindenképpen számolhat az illető, hogy a fémkeresőt, mint a bűncselekmény végrehajtásához használt tárgyat, a rendőrség, majd a bíróság lefoglalja és legalább is a bírósági tárgyalás végéig elzárva tartja. Ez ma hazánkban, mivel az eljáráshoz szakértők bevonása is szükséges, évekig elhúzódhat.

Hogy miért írtam le mindezt? Mert régész vagyok, és fontosnak tartom, hogy azokat a lelőhelyeket, amelyek MINDANYIUNK közös kulturális öröksége, ne hordja szét néhány idióta, aki néhány jól eladható szíjvégért, vagy antoninianusért, képes krátereket fúrni padlószintekbe, szétverni falakat, feldúlni érintetlen sírokat és megsemmisíteni az összes információt, amely megadná az adott tárgy valódi kontextusát. Jelenleg kollégáim és az én feladatom a főváros területén fekvő ismert, de jelenleg kutatás alatt nem álló régészeti lelőhelyek védelme. Igyekszünk figyelni és védeni azokat a területeket, amelyek még beépítetlenül állnak, és ha fenti esethez hasonló emberekre bukkanunk, tudjuk, hogy mit kell tenni.

 

Senkivel sem kívánok vitát folytatni azon, hogy kinek van nagyobb alkarja, vagy ki tudja hatékonyabban forgatni a feje fölött  a gyalogsági ásót, ha tetten érnék. Nyilván én sem véletlenül merek kimenni  a mezőre…

De hogy mindezt elkerüljük, kérlek titeket NE ássatok, vadásszatok a fenti területeken! (És még véletlenül se jusson eszetekbe Budapest régészeti lelőhelyeit megdézsmálni!)