Mint már korábban írtam : megőrjítenek a szép nők szép lábai mezítláb !

Egy férfi mezítlábas lábfeje messze-messze nem nyújthat olyan esztétikai élményt, mint egy szép női lábfej - annál is inkább, mert SZERINTEM egy nő ellazulása

(ÉS VETKŐZÉSE !)  azzal kezdődik, hogy LERÚGJA A CIPŐJÉT  (már ezt leírni is bizsergető számomra !...)

Az persze hülye sztereotípia, hogy manapság szegény, aki mezítláb jár, avagy nem illik. Mindenképpen egészséges - csakhát MÁSOKNAK, a NÉZŐKNEK nem mindíg adatik meg az esztétikai élmény egy csúnya lábfej láttán (pl.: kalapácsujj, bütyök, deformálódott ujjak, ráncos, vagy szőrös bőr, csúnya, ápolatlan, gombás körmök stb. ) - és ekkor tesznek megjegyzéseket.  

 

A véleményeket továbbfűző kérdésem : mi a helyzet pl. egy múzeumban ?

 

Itt ugye illik bizonyos öltözöttség (félmeztelenül ugye nem megyünk be... ) - hiszen adott az áhitatos, patinás,ünnepélyes környezet - illik-e a "hely szelleméhez méltatlanul" ellazulni ?

A talaj többnyire jólápolt, tiszta parketta  (pl. lakkozva) amire tekintettel van, hogy "egyenmamuszt" kell felhúzni kívül a cipőre - nehogy az utcai koszt/kavicsokat bevigyék a látogatók -.

Mi van, ha ilyenkor egy hölgy földhözvágja a lábbelijét és :

" Én nem veszek fel ilyen ronda mamuszt - bemegyek mezítláb !"

" De kérem, hölgyem ez előírás, nem engedhetem be ! "

"Az előírás arra vonatkozik, hogy (piszkos) utcai cipővel nem lehet bemenni - én lábat mostam mielőtt elindultam - tessék megtekinteni a meztelen talpamat -"

(Persze utóbbi kijelentés igazsága végett akkor ez esetben le kell mondani az utcai mezítlábaskodásról múzeumlátogatás ELŐTT - avagy lábat kell mosni pl. egy szökőkútban -..) 

"Sajnálom hölgyem, nem mehet be mezítláb !" 

 

( A párbeszéd csak elképzelt, de láb életszagú... :-)))))