Na nevessetek.

 

Mondtam volt, hogy nekem egy automata verdám van (na nem afféle pucoss, Tiptronicos, hanem az olyan „jófajta”, kobrafejű, oldalgombos).

 

Ezzel – mert nincs más – meglátogattam a barátnőmet, aki tisztes távolban él tőlem...vagyis eme kapcsolat tartóssága már pusztán kilométerileg is garantált.

 

Mielőtt fantáziálnátok, potom 400 km a táv – de én ravasz módon ezt 5 óra alatt megoldom...különösebb trükkök nélkül.  Ja meg egy országhatár is van közben...de kit érdekel ez ma máááá?

 

Szóval ott vagyok a Balaton partján (mert odavaló a „lelkem”) és akadt  is egy kis jönni-menni való (a 10 éve meg nem látogatott rokonságához) - ugyanis ilyenkor kihasználja ám az édesem a   „meglehetős” négykerekűt  (különös tekintettel, hogy én már fél deci whisky után még rollert sem vezetek)... csakhogy.

 

Csakhogy ez az automata dolog neki nem volt genetikailag bekódolva (egy tetves Fiat-ja volt előtte, aztán valami rohedli furgont vezetett, valami kétforintos diplomás bizniszért, na mindegy ) ....no meg nem is olyan nagynövésű – ami egy hölgy esetében nem is akkora gáz, csak amikor másodjára is „kuplungolt” úgymond  - a bal lábával – ami padlóféket jelent ebben az esetben...akkor megkértem venné le már mégis a bal cipőjét és rakná már maga alá, vagy bárhová...csak ne lépjen megint pedálra vele.

 

Hideg kést, jégkockát tett a fejemre (a padlófékek nyomán) bal cipő le, csakhogy azon kaptam utána, hogy Boglár központjában 90-el halad – pedig ott már ütöttek el orvost is...állítólag.

 

Na ez volt az a pillanat, amikor közöltem, hogy: „Édesem. Ha ezt az autót vezetet, akkor vagy teljesen mezítláb....vagy gyalog.”.

Azóta ő is csak mezítláb vezeti. 

 

Én meg még élek.

.