Íme a levél, amit a Városházának címeztem:

 

 

Tisztelt Hardi Róbert, Szabó István, Bakonyi Tibor, Demszky Gábor!

 

A margitszigeti futóút tovább építésével kapcsolatban írok Önnek.

 

A futóút első szakaszának építése jó gondolat volt, hiszen a sziget peremén futva buckákkal, sóderrel találkozott a cipőtalp. Sajnálatos, hogy a tervezés irodai beállítottságú. A tervező valószínűleg megmérte a legszélesebb embert és hozzá méretezte a pálya szélességét. Nem is lenne semmi baj, ha egyenletes sebességgel haladó futók három méterre követnék egymást.

De ez csak egy fizika példában fordulhat elő, a valóság nem ilyen. Előzni kéne, kerülni kéne, de csak úgy lehet, ha egyik lábbal a sóderre toppantok. Tudom, drága az anyag, nem lehet bármilyen széles az út. Erre azt mondom, tetszettek volna inkább rövidebb szakaszon  szélesebb utat építeni.

 

A kivitelezés hibái hamar kiderültek. Szinte az átadás pillanatában el is hangzott az ígéret (Szabó István, Kossuth rádió), a lágyra sikeredett szakaszokat ki fogják javítani. Nem javították ki, azóta évek teltek el. A futók egyik internetes fórumán sokan szidták a pályát („olyan, mintha egy kád pudingban futnék”), és le is szoktak a kerület mentén futásról, inkább az aszfaltot koptatják. Ehhez képest az újonnan kiszemelt kivetelező ugyanaz a cég, amelyik a nyilválvalóan hibás első szakaszt építette. Persze van ellenpélda is; egy kezdő futó (nem nagy termetű) nem nagyon észleli az út hibáit, az ő bokáját nem veszélyezteti.

 

Ha a városatyák valóban a futók kedvére akartak volna tenni, nem feledkeztek volna meg a szükséges minimális infrastruktúráról:

 

Jelezni kéne a kialakult haladási irányt (a szembe futók végképp elrontják az élményt)

Távol kéne tartani (figyelmeztető feliratokkal) a sétálókat, a mindenféle bérelt négykerekűvel lődörgő turistákat. (Elismerem, ez viszont azt jelenti, hogy nem is nagyon lehet szélesebb a futóút, hiszen nekik is helyet kell hagyni.)

Arra is volt könnyelmű ígéret, hogy a távolságot kilométerkövekkel jelzik majd. (Gondolom, az Atlétikai Centrumtól kezdődöen, bár…)

Az Árpád-híd lejárójánál autóforgalom keresztezi a futók útját (más megközelítésben: a futók keresztezik a közutat). A jelzést, a megkopott sárga festéket nem pótolja senki. Nem javítják ki a burkolat sérüléseit sem (kb. 20 helyen), úgy tűnik, nincs üzemeltetője az útnak.

A téli hóeltakarításkor pedig a futóúton képződött a hókupac.

 

Így viszont olybá tűnik, hogy a „Hogyan szabaduljunk meg könnyen, gyorsan 131 millió forinttól?” pályázat győztesének motivációja diktál. Ezt az érzést fokozza, hogy a közgyűlés határozatáról csak egy mondatot hallottam a (nem közszolgálati) rádióban, az interneten nem találtam (minek is a Budapest portál?)

 

Költhetünk-e 131 millió forintnyi közpénzt ilyen úri huncutságra? Ezer sebből vérzik a város, sőt ez a sziget is. Magam is gyakran futok betegségűző célzattal, de sok más problémát előbbre sorolnék. Vérnyomásemelkedésem nagyrészt a városrondítóknak köszönhető. (Illetve az őket megfékezni nem tudó, nem akaró városvezetésnek.) Olyan törvényt kéne hozni egyszer, hogy amíg a meglévő fontos intézményeket nem tudjuk megfelelő színvonalon működtetni, nem építhetünk enyészetre ítélt újakat. Mélygarázs építésén gondolkodik egy kerületi önkormányzat, sokmilliárdos projektekben, de nem is gondol az ugyanabban a parkban lévő (a székházától 150 méterre) 40 éve bezárt nyilvános vécé feltámasztására.

 

Messzire jutottam a futóút témájától, de a dolgok összefüggnek. Olyan dolgokra kell költeni a közpénzt, ami sok ember javát szolgálja, és el kell halasztani egy szűkebb csoport kiszolgálását. És nem lehet egy problémát kipipálni a ráfordítási összeg ünnepélyes felolvasásával.

 

Mit tehetek én, a kátyúvárosban illegális plakátragasztók és falfirkálók által felbosszantott, eldobált cigarettacsikkek és ürülékek között szlalomozó, a politikusok közönyétől arculcsapott polgárkezdemény?

 

Kiköltözzek a Tündérmese lakóparkba, hogy magam is még több problémát okozzak?

Nem, inkább kiadok egy fotóalbumot a Mocskos Budapest címmel. Talán feltámasztom azt a számlálót, amelyik az EU-csatlakozás előtti napokat jelezte. Átállítom az előző napi rongálások kijelzésére. Nem vagyok demagóg, nem vagyok hazaáruló, csak dühös. Leginkább a város lakóira és intézményeire. Elegem van a korszerűnek mondott beruházásokból, a nem működő utcai internetelérő számítógépből, a BKV félretájékoztató rendszeréből, amelyik hajnali öt órakor a Déli pályaudvarnál kiírja, hogy Csörsz utca, 16 óra 89 perc.

 

Nem kívánok tüntetni, keresztbe feküdni, magamat odaláncolni, bulvársajtót, gagyitévét odacsődíteni, csak beszédbe elegyedni, meggyőzni. Ehhez meghívom az Urakat egy szigeti sétára. Jaj, csak nehogy azt válaszolják, hogy ismerjük a szigetet, megkérdeztük a futókat.