Kimentem a Városligetbe tanulni, hát odajönnek mellém a furulyások, és fújják a gyimesi (Gyimesi?) táncokat.
De nem is ez volt az első.
Hanem hogy a galambok... Hát miegyebek történtek ott a galambok között (...:)), de aztán az is, hogy az egyik "fiú" ott úgy, táncolt egyik "lánynak". Fölállította a tollait, körbefordult, azt táncolta: "Hát, akár most oda is jöhetnék hozzád akár... Tudod, ugye?" :) Aztán körbefordult, hogy: "De ha nem akarod, akkor nem, de azért odajöhetnék"... :) "Szia mégegyszer, odajövök hozzád, na jó ötlet?"... :D
Ezt táncolták a galambok.
Aztán jött a gyimesi. Abban a zenében nagyon sok minden történt, mind így el lehetne mesélni, mint ahogy ezt a galambosat most elmeséltem.
Az állatok mind tudnak valamilyen táncokat.
A zene is ilyen.
Annak a gyimesinek információtartalma van!
Az nem egy homogén "zene", meg ütemmutató, tititá, fríg eol mixolíd hangsor, stb!
Az a zene is az asztráltest tartalmát mutatja meg. Nem csak hangokat hallotam. Pontosabban, hangokat nem is! Csak a tartalom volt benne érdekes, ami történt benne, amit a galambok, ha úgy táncolnánk el nekik, lehet, hogy nem értenének - mert az asztráltestük AZT érti, amit ők táncolnak. Ami az ő táncuk.
Az asztráltestnek az a része, amiről írok, érteni és üzenni képes. Az embereknek használniuk kellene: mert használják, de már nagyon kijöttek a gyakorlatból. Szinte nem uralják, sőt elfelejtették! a működését - én is pl., ha mondjuk produkálni kellene, nem csak nézni meg értelmezni...
Sokat kellene tanulni ezt, üzengetni egymásnak, táncolni, zenélni - nem a virtuózitás miatt!! A virtuózitás cirkuszba való!
A ZENE MINDENKIÉ!
Az emberiség addig lesz beteg, amíg nem táncolnak.
Működtetni kéne, használni kéne. Annak a gyimesinek a gazdagsága olyan (és annyi) volt, hogy nem tudom itt most úgy elmesélni, mint a galambokat. Csak ha sokat törődnék vele, "tanulmányoznám".
ÍGY lehet az asztráltestet mérni... Kimutatni. Lejegyzetelni. Megfogalmazni. Megfoghatóvá tenni. Ezt meg kell vele tenni... Ez olyan, mint a kottaírás. Az ember manapság csak azt csinálja, amiről tud: itt a lehetőség!
TUDJUNK RÓLA! (Úgy: minden gesztusról... :))
A macskánk is, abból ért, ahogy apa ráordít - nem a hangerősségből, hanem az állapotból, amiben apa olyankor van. Nem a mozdulatokat érzékeli, hanem az állapotokat, amik a mozdulatokat szülik. De persze a hang és a mozgás által érti meg. Egyszer én is bunkó voltam a macskával, és hótra hülyének nézett, hogy most mi van!...? :) Hogy én most szórakozok, na ne szórakozzak... :) Hogy ő nem ezt szokta meg tőlem - de azért én nem hagytam abba - de azért ő nem vette be!!! :) ... :P
A gyerekek is, asztrális (?) értéssel értenek.
Egyszer emlékszem, átráztam nagyon harapós kutyákat. Azt játszottam nekik, hogy én itt ismerős vagyok, minden nap erre járok: és bementem a kapun. Utána a gazdájuk egy órán keresztül erről beszélt, hogy hogy mertem...
Ha tudtam volna, hogy ezek a kutyák ilyen veszélyesek, nem mertem volna megpróbálni...
Átráztam az állatokat. A véremből érezték meg biztos, a szagából, a verejtékemből, hogy én csak egy ismerős vagyok, aki minden nap erre jár... ezt játszottam...
Sőt, az étertest is konkrét. A pocakom, amit az utóbbi fél évben növesztettem, határozott alakot öltött: ismerős alakot. Értelmezhető a számomra a formája. Jelentése van a formának.
Az emberek arca is olyan formájú, ami nem "művészi" lila köd, hanem határozottan, racionálisan megragadható irányokat, tendenciákat mutat.
A csúnyaságnak vállfajai vannak. A méretek, felületek jelentéssel bírnak. Ezt tanulmányozni kell, és szavakkal megfogalmazni, "mérni", mint ahogy a galambok táncát leírtam vagy a macska "gondolatait". (Gondolat-csíráit! Amik működnek!)
A világ formái minták alapján készülnek. És számunkra értelmezhetőek ezek a minták. ÉRTÜNK olyan NYELVEN, ami nem a szavak nyelve.
Formákból kiolvashatóak betegségek pl., állítom.
A pocakom egyfajta irányba tendál, pókhas. A pocakom félreérthetetlenül hasonlítani kezd valamire, ami nem azért van, mert a génjeimbe be van programozva: mert az állatok is ugyanilyen pocakot növesztenének...
A papagájomról, ahogy gubbasztott a fáján, láttam, hogy milyen állapotban van. Láttam, MILYEN ALAKÚRA hízik, milyen alakot vesz föl.
Az öregség, a fiatalság is univerzális, nem csak az emberek között ugyanolyan FORMA...
