Szóval, a fiam 4 éves korában, amikor először és eddig utoljára voltunk vele tengeren Monte Negroban, úszószemüveggel, békalábbal, pipával, úszógumival és karúszóval felszerelkezve pnacsikolt a 10 cm-es vízben, míg az apja a parton ücsörgött és morgott, hogy hideg a víz, meg piszkos, és különben is ő inkább fagyizna, én pedig az olajfoltokat kerülgetve nagyon messzire be tudtam úszni. Hát képzeljétek el ezt a családot....

Mára már változott a kép, és a fiammal rengeteget úszkálunk a szálkai tóban, körülöttünk fent a dombon az erdő, ide illene igazán a csónak, és a távirányítós hülyeség is. Valójában én már elfelejtettem, hogy milyen is a tenger, mivel az említett monte negroi nyaraláson kívül csak gyerekkoromban voltam ott. Békaláb, szemüveg, pipa megvesz! Ez biztos. Csónakügyben nagyon elbizonytalanítottam magam.