Kedves Balage!

Tegnap itt volt a nyár!

Szekszárdon nagyon, de nagyon sütött a nap, pedig nem kellett volna neki, ugyanis kapáltam kis kertecskémet, és ilyen pillanatokban nem éppen kellemes a forró napsütés. Aztán belehuppantam  a függőágyamba, és a madárcsicsergés hallgatása közben elképzeltem, hogy a fenyőfák alatt vagyok, zúg a tenger... Egyre inkább érezni, hogy visszavonhatatlanul eljön a várva várt nyaracska, és ha minden jól megy a tengerparti nyaralás is (Reméljük!!!)

Habár az idei nyári időjárásra azt mondják, hogy többet fog esni az eső, mint nem..., a napocska szégyenlős lesz, ezáltal a féltve őrzött terményeimet nemigen kell locsolni..., mindezek a vészjósló jelek arra a következtetésre juttattak, hogy érdemes lenne talán az egész nyarat a tengerparton tölteni....(gyermeki lelkem mondja ezt ujjongva..., felnőttlelkem összeráncolja a homlokát, és ilyeneket dörmög: hogyan? miből? mégis, hogy képzelem ezt? - de mint tudjuk, nem kell mindig hallgatni rá).