Csakhogy, ne kelljen Balázsnak visszakeresnie:

Egy nagyon érdekes útibeszámolót találtam egy másik magyar oldalon, bemásolom ide, hátha többen is kedvet kapnak hasonlóhoz.




Palagruza

Szombat reggel 8-ra vártak minket a kikötőben Korcula városában. A Plovput nevű cég motoros hajójával mentünk (ők üzemeltetik a világítótornyokat az Adrián), nagyon komoly szerkezet volt, kicsi hajótest és két 1000 lóerős hajómotor hajtotta. Először még nem féltünk, de aztán gyanússá vált, hogy a kapitány fülkéjében 5 kereszt meg 3 rózsafüzér fityeg, ez természetesen nem volt véletlenül… Először körbelátogattunk néhány világítótornyot (Plocica és Susac) kiosztottuk a kaját meg az ellátmányukat és elindultunk Palagruza felé. A nyílt tengerre kiérve rájöttem, hogy a rózsafüzérek és egyéb kellékek mire szolgálnak, mert állati nagy volt a hullámzás és a srácok ragaszkodtak a padlógázhoz. Olyan halálfélelmem volt, amit előtte még soha nem éreztem, pedig nem vagyok egy beszari gyerek. Hiába kapaszkodtam az asztalba, akkorák voltak a hullámok és úgy dobálta a hajót, hogy totál kiszolgáltatottnak éreztem magam. A hajó személyzete ezen természetesen jókat röhögött, úgyhogy gondoltam, nagy baj nem lehet.. Ha valaki nem bírja a hullámzást meg a tengert, az felejtse el Palagruzát, ezt jótanácsként megjegyzem..

Kb 4 óra hajóút után értünk oda (ebben benne voltak a másik szigetek is), csodálatos látvány volt az öböl, mikor behajóztunk. A partra nem áll ki a hajó, mert nincs kikötő, de kijött értünk az egyik világítótorny őr. A kis csónakkal kivitt a partra, majd visszament, hogy a cuccunkat elvigye a felvonóhoz. Ez egy kosaras szerkezet, az egyik vége a tengerszinten van, a másik a toronynál, tehát semmit nem kell cipekedni. Kiérve a partra jött a meglepetés, tudniillik a képeken nem látszik, hogy milyen bazi nagy szintkülönbség van a tenger és a torony közt. Mivel a sziget kis területű, ezért az emelkedés nagyon nagy, nem véletlenül írják, hogy csak fiataloknak és egészséges embereknek ajánlják. Mivel mindkettő feltétel igaz ránk, ezért elindultunk felfele. A toronyba kb 20 perc alatt lehet felérni, kemény hegyimenetben, szakadt is rólunk a víz rendesen. Felérve a toronyhoz gyönyörű láttvány tárult a szemünk elé: szikrázó napsütés, indigókék tenger és sehol egy földdarab körben, amerre a szem ellát. Ami még nagyon feltünő volt: teljes csönd, semmi zaj. Ez persze csak akkor volt igaz, ha srácok nem járatták a generátort, ami a világítótorony áramszolgáltatását biztosító akkumulátorok töltéséhez kellett. Az épület maga elég puritán, látszik, hogy nem ma építették, de tökéletes állapotban van. Az apartmanok berendezése egyszerű, de ettől függetlenül teljesen megfelelő. Mindenesetre aki baldachinos ágyra vágyik, az ne ezt a helyet válassza. A konyhában minden felszerelés megvan, hűtő, mosogató, sütő, gáz, kés, villa, tányér, poharak. Ami még érdekes volt - és soha nem láttam ilyesmit előtte városi gyerek lévén - , hogy a hűtő is gázzal ment tehát be kellett gyújtani, hogy működjön. Ennek technikai részleteit természetesen utólag tisztáztam, mert ott és akkor nem teljesen értettem  .

Egyből lementünk a partra, miután lecuccoltunk és belevetettük magunkat a habokba. A part teljesen tiszta, kavicsos. A tengerfenék élővilága nagyon gazdag, látszik, hogy itt még a turisták nem rabolták le annyira, mint a partközelben. Nagyon sok színes hal, kagylók, csigák, polipok és egyéb érdekes állatkák úszkálnak a mélyben. A víz elég hamar mélyül, de mivel nagyon tiszta a víz, ez nem befolyásolja a búvárkodást. Mi csak sznorkliztunk, de ha valakinek van komolyabb felszerelése, azzal is nyugodtan próbálkozhat.

Második nap is korán indult, egész nap strandoltunk, búvárkodtunk, pihentünk. Sikerült összehaverkodni az egyik halásszal, aki nagy spíler hírében áll, mert állítólag ő tudja a legjobban Dél-Dalmáciában, hogy hogyan lehet egy bizonyos „fogas” halat fogni. Ezt a toronyőrök és más halászok is megerősítették, tehát nagyon nagy kamu nem lehet . Meghívott a hajójára tintahalat enni, meg fröccsözni. A segédje egy háborús veterán orvos, aki nagyon jól beszélt németül, angolul meg olaszul is, csak a háborúban bekattant és nem akar emberek közé menni. A hajón telekajáltuk magunkat tintahallal, amit egy korsó borral le is öblítettünk. Ez akkor nem látszott problémának, de mikor kiúsztam a partra, csak forgott velem a világ meg nagyokat röhögtem. Az öregnek fél lába van és egész nap csak a hajó végében ül és fröccsözik. Nagyon szimpatikus és barátságos embereknek tűntek, gyorsan meg is dumáltam velük, hogy másnap veszek tőlük halat..

Következő nap volt a „parton halat sütünk” című rendezvény napja. Vittünk magunkkal a Tescoban vásárolt egyszer használatos grillkészüléket, amin az előtte kibelezett halat nagyon szépen sikerült elkészíteni. A velünk a szigeten tartózkodó angol párnak sikerült egy polipot fogni, ehhez egy speciális készülék szükséges, ami mintájára én is elkészítettem a pecámat, de ez már a harmadik nap története.

Szóval harmadnap nekiálltam horgászni, természetesen bottal, de ez teljes zsákutcának bizonyult. Mivel a part köves, ezért állandóan leakadt a horog, úgyhogy más módszer után kellett néznem. Fogtam egy kb 5 cm vastag Y alakú fadarabot, rátekertem a damilt, végére egy nagy ólom + 1 horog. Még Korculán beszereztem mirelit „tenger gyümölcsei” keveréket és ezt raktam a horog végére. A fadarabot a vízfelszínen magam előtt tolva beúsztam búvárszerkóban a tengerbe és egyszerűen leengedtem a horgot oda ahol halat láttam. Ezután csak meg kellett rántani, mikor a hal benyelte és már ki is lehetett volna fogni,ha a horog nem lett volna túl nagy. Persze azért így is fogtam két halat, de vissza is engedtem őket, mert én sporthorgász vagyok. Ja, most horgásztam életemben másodszor .

Következő napokon strandoltunk és jókat pihentünk, majd pénteken hajnalban elmentünk halászni a toronyőrökkel. Hatalmas élmény volt, fogtunk mindenféle tengeri herkenytűt, sokféle halat, néhány azonosíthatelan rákfélét és egy elektromos ráját is, amit még a halászok sem mertek megfogni és visszadobtak a tengerbe. Halászat után kimentünk a nyílt vízre egy homárhalászhoz, mert szerettem volna venni homárt. Sikerült is, 1kg 170 Kuna áron, ami nagyon baráti ár szerintük. Átdobták a csónakba a még élő homárt, ami elindult útjára, a barátnőm nagy örömére  Ezután elvittek minket Mala Palagruzára, ami a kisebbik sziget Palagruza mellett és otthagytak egész napra. Na, ez volt az abszolút lakatlan élmény Horvátország legdélebbi és szerintem egyik legkisebb strandján. Csodálatos hely, egy régen beszakadt barlang helyén van, teljesen érintetlen, tele mindenféle állatkával. Este természetesen értünk jöttek és visszavittek a nagy szigetre.

Másnap délben értünk jött a hajó és visszavitt Korculára, de már sokkal nyugodtabb időjárás melett, úgyhogy nem volt olyan megterhelő, mint az odaút. Útközben 3 helyen álltunk meg, Susacon, Plocican és Strugán is, úgyhogy csak a délután 6-os kompot értük el.



Hozzá szeretnék tenni egy-2 dolgot, az itt már leírtakhoz.

Szombaton reggel 8-ra kellett ott lennünk nekünk is, de hiába, azzal fogadtak minket, hogy kint a nyílt vízen 5-ös a tenger. Ez nem sokat mondott nekem, de hamar kiderült, hogy ez erős hullámzást jelent, nem akartak kockáztatni. Az indulást elnapolták vasárnap reggel 6-ra, kaptunk egy apartmant az ACI kikötőben levő étterem első emeletén. A kilátás hibátlan volt.

6-kor elindultunk, útközben csak Susac-on álltunk meg, vendégeket nem vittünk, így elég gyorsan, kb. 3 óra alatt odaértünk Palagruzára, nekünk az oda és a visszaút is teljesen simán ment, nem volt gond az időjárással (eltekintve az 1 nap csúsztatástól). A „ST-0009-A2” apartmant foglaltuk le, mindenkinek ezt ajánlom, ennek ablakai mind (4db) közvetlenül a tengerre néznek, a másiké valószínűleg a tyúkólra és aztán a tengerre.

Egy héten keresztül nem láttunk felhőket, a hét nagy részében teljesen tiszta volt a levegő, így a kb. 40Km-re lévő Susac-ot is élesen lehetett látni. A többi szigeteket (Hvar, Korcula, Lastovo, Brac, stb.) körvonala is kivehető volt, Olaszország partjait is frankón lehetett látni (pláne éjjel a fényeit) ez nekem csalódás volt. A hét vége felé már kicsit párás lett az idő, így már tényleg csak a tenger meg az ég vett körül minket. Nem számítottam még a meglepően élénk hajó fogalomra. Nyugat (Olaszország) felé nézve szinte mindig lehetett látni egy nagyobb teherhajót a horizonton, illetve az öbölben volt hogy 10 langusztahalász is horgonyzott a hajójával. A világvége érzést gyengítette még az Olasz parti őrség, és egy magyar zászló alatt hajózó vitorlás látogatása is. A toronyőr elbeszélése szerint érkezésünk előtt 2-3 nappal tiszteletét tette a szigeten a horvát tengerészgyalogosság 100-120 katonával (nem is tudom, hogy fértek el a szigeten). Erről szerencsére lemaradtunk.

A sziget élővilága sokkal mozgalmasabb, mint vártam. Legtöbb talán a szöcskékből van, pattognak mindenfelé rendesen, utánuk egyedszámban vagy a gyíkok jönnek, vagy a sirályok, a gyík szöcskét eszik, a sirály meg 10 nyelven beszél, és korán reggel ébresztőt fúj : )

Van még a valamiféle kígyó vagy sikló (nem értek hozzá) mindenesetre fekete színű és szintén szöcskézik. A toronyőr megnyugtatott minket, hogy nem mérges, ezért „please don’t kill”. Jó.

Vannak tyúkok, ez annyira nem érdekes, vannak macskák is, július elején 7 fős volt a család, a fekete macska-anyu, 5 tarka kölyke és a rejtőzködő macska-apu. Van még egy szamár is, ő hordta régen a csomagokat fel a toronyhoz, amíg meg nem építették a felvonót. Elég öreg már, fél szemére vak, és hát nem túl okos, de aranyos. Szereti a répát meg a dinnye héjjat ez biztos.

Aztán volt még szó egy bizonyos pókról, amit sosem láttunk, a fekete özvegyről, ez elég rémisztően hangzik, de állítólag elég sokféle fekete özvegy van a világon, és nem mind mérges (http://www.vital.hu/themes/sick/rovar1.htm#pok), Palagruzán még nem volt semmi gond ezzel kapcsolatban, mondta az őr. Különben azt is el tudom képzelni, hogy blöffölt, amikor azt mondta, hogy él a szigeten ilyen pók, elképzelhető, hogy ezzel akart elriasztani attól, hogy a kitaposott ösvényeken kívül (pl. a sziget gerincén végig) kujtorogjunk, ha blöff volt, én bedőltem : ))

Növények ügyében nincs túl sok ok az izgalomra, a leanderen kívül nem tudok semmit sem a nevén nevezni, a sziget igen kopár, fa nincs, és a bokrok is csak mellig érnek max.

Az apartmanok felszerelését illetően nálam 5/5. Nagy mélyhűtős hűtő, edények, evőeszközök, gáztűzhely

Adnak ágyneműt, konyharuhát, törülközőket, mosogatószert, wc papírt.

A tenger nagyon tiszta, köves és sziklás part. Két elérhető strandolóhely, a kisebbik elég szemetes, egy hajóroncs darabjai (nagy rozsdás vasak) és jópár műanyag flakon ékteleníti. Az őrök állítólag 10 naponta összeszedik a szemetet, de a tenger újakat hoz mindig, hiába: közel a halyózási főútvonal. A szeméttől eltekintve nekem ez a kisebbik öböl tetszett jobban, itt van egy világháborús bunker szerűség is a sziklákba építve. A nagyobb öbölben (ahol a languszta halászok is vannak és ahova érkezik az ember első nap) is van szemét, de sokkal jobban eloszlik, itt árnyék este fél 7-ig egy gramm sincs.

A végére még egy praktikus tanács, kapcsolódóa a nagy öböl árnyékmentességéhez: elutazáskor itt veszi fel az embert a motorcsónak ha végzett a csomagok átszállításával a Plovput 2-re, nem érdemes elkapkodni a toronyból a „lemenetelt” ha nem szándékozunk még egyet utoljára fürödni, mi másfél órát vártunk lent a tűző napon, én mondjuk fürödtem, de ez a többieket nem vigasztalta.

Legvégül: mindenkinek ajánlom, NAGYON SZÉP!

Az út képekben, videókkal:

http://palagruza2003.fw.hu/

Ha valaki el akar menni ide:
http://www.adriatica.net/lighthouse/palagruza_hu.htm