Kedves DAttis!

Malacky: Magyar neve valóban Malacka, mint ahogy Kostas írta, de nem ez az eredeti alakja. Első említése 1206-ból való mint Maliscapotoca, azaz mai helyesírással Maliszkapataka. Az alapnév tehát Maliszka, amely szláv név (Maliska ~ Malyska) a maly 'kicsi' melléknévből. Idővel a k előtti sz-ből c lett, amint ez a magyarban gyakori (vö. Schukwichse > suviksz > suviszk > subick), a hangrendi illeszkedés pedig az i-ből u-t csinált (a pataka tag pedig elmaradt), azaz Malucka-t; ez van 1231-ben: Maluchka-ként írva. Eztán jött a népetimológia, amely a Malucka névbe beleértette a malacka közszót. Csak ennyi -- azaz a népetimológia -- köze van a névhez a malac szóhoz.

Tátra: Nem ez volt a régi magyar neve, Anyonymusnál még ad montem turtur áll. Korai magyar neve így Turtur volt, ami idővel lecserálődött a szlovák-lengyel Tatry név analógiásan egyes számúvá alakított változatával. A szlovák-legyel név egy korábbi Tartry alakból származik (ez utóbbi a magyar Turtur elődje is). E névvel a Balkánon vannak összevethető hegynevek, vö. szerb-horvát Trtra, ill. a görög Tartarosz 'alvilág, mint a kárhozat hegye'. Ennek megfelelően a nevet trák eredetűnek sejtik.

Fátra: A szlovák Fatra átvétele, ez eredetileg csak az Árva Vágba való torkolatánál emelkedő hegyet jelölte (ezért is van szlovákul egyes számban). Kelet-Szlovákiában nagyon gyakoriak a Patria hegynevek, úgy vélik a Fatra ebből alakult ki. A Patria köznévi eredetű, jelentése 'kilátó' < patrit' 'néz' ige.
Mások szerint a név nem a Patria módosulata, hanem a középfelnémet Vat(t)er 'atya' szóval függ össze.

Mátra: A legváltozatosabb elméletek vannak az eredetéről, azaz magyarul ismeretlen. A két fő vonal közül az egyik a szláv, vö. délszláv Matora (gora) 'öreg (hegy)', ill. szlovák Matera < mater 'anya' (ez utóbbi a Fátra ~ Vater miatt is érdekes); ill. a pre-indoeurópai eredet, vö. baszk mutur 'pofa, állati orr' (~ 'kiemelkedés'): ez utóbbihoz van egy csomó hasonló nyugat-európai hegynév, amit most nem idéznék (ha érdekel valakit, akkor majd pótlom). Mindenesetre biztosnak látszik, hogy a második magánhangzó a magyarban esett ki a kétnyíltszótagos tendenciának megfelelően.

Konklúzió: A Tátra-Fátra-Mátra a hegységnevek eredetileg egymástól eltérően hangoztak, és csak utóbb közeledtek egymáshoz. A névalakok közeledésében talán szerepe volt egymás hasonlító hatásának.

Ljubljana: Mint Kostas célzott rá, eredetileg víznév volt, a rajta átfolyó patak neve. Idővel a patak nevét szlovénül újra megkülönböztették az -ica kicsinyítő képzővel, németül azonban máig mindkettőt Laibach-nak hívják. A szlovén és a német névadás párhuzamos, tehát közös etimológiát kell keresni nekik. Ezzel együtt úgy sejtik, hogy a német -bach 'patak' tag népetimológa eredménye valami -ba- kezdetű előzmény helyett. Végezetül a nevet a latinból eredeztetik, a Római Birodalom korából. A feltételezett alapnév az Alluviana lenne, amely a lat. alluvium 'áradmány' származéka. Idővel az Alluviana elejébe a latin ad elöljáró hasonult alakját értették bele, így elvonták a Luviana nevet. Eebben a v akkor még bilabiális ejtésű volt, így a szlávok és a németek ideérkezve b-vel helyettesítették. Ez a Lubiana a szláv és a német alak előzménye. (Két szláv etimológia is ismert: Ljubnjane 'jó termőföld lakói', ill. < l(j)ub- 'mocsár', de ezeket nem tartják valószínűnek.)