Értelek én, ezért írtam, hogy igen elfogadom a dolog létjogosultságát.
Engem is értek már csalódások, de egyiket sem vettem feleségül :), mert benne volt, hogy csalódok.
Különben meg félreértesz, mert nem akarok én senkit meggyőzni, mindenki úgy csinálja, ahogy gondolja. De ha visszaolvasol, akkor az előző hozzászólásokból kiderülhet, hogy engem annál inkább próbáltak megyőzni. Én vagyok a topic naiv embere :)
A történeted jó és valószerű, hogynemondja hétköznapi. De hát hülyeség ellen nincs orvosság. Van akinek kell a tanulópénz. Én inkább maradok óvatos és csak akkor lépek ha biztos vagyok a dolgomban.
Visszanéztem, hogy mikor is indult a topic. Idestova négy éve. Tulajdonképpen örülök, hogy azóta sem ingatta meg semmi az álláspontomat. Azóta is ugyanazzal a lánnyal élek és még mindig nem érzem, hogy bármiféle szerződésre szükségünk lenne. Még akkor se, ha szétmenne ez a kapcsolat. Talán kivétel vagyunk valami alól, vagy szerencsések, vagy tudomisén :)
Csak azt tudom kivánni, hogy találj valait akivel hasonlóan tudsz lenni.
(A szánalmast nem sértésnek szántam, inkább magára a jelenségre értettem, arra, hogy olyan társadalomban élünk, ahol egy ilyen "intézményre" kifejezett szükség van)