Ez még 2002 májusában volt, abban az időben még sokat repültem vontatásból.

Aznap gyönyörű idő volt, kicsit élénk széllel, rohantam is ki a reptérre. Nagy meglepetésemre a vontatópilótám a toronyban ücsörgött és beszélgetett a többi sárkányossal. Azt mondták túl nagy a szél. Megnéztem a műszert, 5 m/s átlag, 8-as lökésekkel, ez éppen jó távrepülésre, le is mentünk gyorsan a hangárhoz. Szerencsére nálunk nyitva lehet tárolni a gépeket, ezért néhány perc múlva már startoltunk is. Kb. 600 m-en oldottam egy tuti emelésben, ebből rögtön kitekertem 3000 m magasra. Még volt kb. 100 m a felhőalapig, de nem volt kedvem befelhőzni, mert majd meg fagytam a napon is. Bomba idő volt aznap, csak tekerni kellett a 4-5 m-es emeléseket, utána meg lehetett jó nagyokat siklani. Aznap Debrecenből egészen az ukrán határig repültem. Térkép, gps nem volt nálam, de emlékeztem, hogy a Tiszát még átrepülhetem, mert az bejön magyar területre. Utána óvatosan haladtam, figyeltem hogy merre mennek az utak, és végül a határsávban szálltam le. Gyönyörű volt a délutáni napfényben fürdő kárpátaljai hegyek látványa, az ilyen élményekért érdemes repülni.