Pauszaniasz: Görögország leírása. Attika, 21.

5. Egyebek közt itt* található egy szarmata mellvért is, s ha megnézzük el kell ismernünk, hogy a barbárok legalább olyan ügyes mesteremberek, mint a görögök. A szarmaták maguk nem bányásznak, és idegenből sem vásárolnak vasat, mert egyáltalán nem érintkeznek a szomszédos barbárokkal, de ezt a hiányt találékonysággal pótolják. Dárdáikra vas helyett csonthegyet szerelnek, íjuk és nyilaik somfából készülnek, a nyilaik hegye pedig csontból. Ütközetben hurkot vetnek az ellenségre, s azután lovukat megfordítva a kötéllel rántják a földre ellenfelüket.
6. Vértjük pedig a következő módon készül. Mindenki sok lovat nevel, mert országukat vad erdőségek borítják és nomád szokás szerint nem osztották fel egyéni birtokokra. Lovaiknak nemcsak háborúban veszik hasznát, hanem isteneiknek is lovat áldoznak, s a lovak húsát meg is eszik. A patákat azután összegyűjtik, megtisztítják, széthasogatják, kígyópikkelyekhez hasonló lapocskákat készítenek belőlük. Aki pedig még sosem látott kígyót, az is biztosan látott már zöld fenyőtobozt, s nem fog tévedni, ha a patákból készült pikkelyeket a toboz lemezkéihez hasonlítja. Ezeket azután átfúrják, ló- vagy ökörbélből készített fonallal összevarják és így készítenek maguknak vértet, amely éppoly díszes és tartós, mint a görögöké, továbbá éppúgy felfogja a lövedékeket és az ütéseket.

*Aszklépiosz szentély