Az én első puncim


Férfi vagyok, mert annak teremtett az Isten,
De szüleim is tettek egyet, s mást érettem,
Fiúnak születtem, aztán férfi lett belőlem,
A női nemnek örök imádója lettem.

Életemben puncit először akkor láttam,
Mikor nővérkémet meglestem a kádban,
Ő tizenhat volt, én lehettem tán kilenc,
Akkoriban még nem voltam egy kéjenc.

Gyönyörű melleit gyakran megcsodáltam,
Illatos bugyiját mindig megszagoltam,
Hacsak megtehettem, éltem ez illattal,
Kölyök voltam még, de már kemény f... al.

Aztán, amikor az első nőm (Márti) meglett,
Strandon voltunk, s napoztunk eleget,
Olyan gyönyörű volt domború puncija,
Hogy szemem le nem vehettem róla.

Pedig bugyi fedte el a szép dombot,
De vonzotta nagyon a kemény dorongot.
Olyan volt az, mint egy mágnes nekem,
Képzeld csak el, mennyire élveztem!

Ott fekszik mellettem az illatos bőrével,
Domború puncija jelzés nekem, képzeld:
"Gyere, gyere, épp te kellesz nekem,
Töltsél meg keményen nedveddel melegen!"

Bio- áramaim nem hagyhattak nyugtot,
Feszültségem nőtt, mindenem zsibogott,
Dákóm a nadrágban rettentően feszült,
Így éreztem magamat kegyetlen cefetül.

Este van, este van, kiki nyugalomba,
Mi is hazatértünk, Mártim a karomban.
Lehúztam bugyiját s végre megláthattam,
Illatos közepét végre szagolhattam!

Szőke kis sörényét végre simíthattam,
Rózsa szirmocskáit meg is kóstolgattam.
Nedveit ő meg nem tartóztathatta,
Csupa lucsok is lett lepedőnk alatta.

Kicsit szűk is, de szűz már nem volt,
Mikor benyomultam kissé fel is jajdult
De aztán megbékélt hamarosan tőle,
Behúnyt szemekkel élvezhetett végre.

Kertecskéjét akkor megöntöztem többször,
Lelkét felajzottam akkor legelőször.
Azután, bár már útjaink széjjelváltak,
Jó ma emlékezni - bár rég volt e vasárnap.