A kegyetlenség börtönében most szivem újra él
fekete rózsa kezembe s az arcom forrón égű
letérdelek a hideg kőre s a csodára várok még.
elhervad a rózsa s szirma mind lehull

úgy érzem a kegyetlenség ejt rabul
úszok szembe az árral bár tudom itt a vég
harcolok amig szivembe lüktet egy ér.