Jól viselem, én egy viszonylag könnyen adaptálható alkat vagyok, nincsen hiányérzetem, tényleg egyenlőre nem hiányzik nagyon-nagyon semmi Magyarországról. De nincs is kategorikusan kijelentve, hogy bármi végleges is lenne, úgyhogy tán emiatt sem érzek korlátokat. Nyelv sem hiányzik, ott a gyerek, úgyhogy most nem éreztem azt, mint anno sok éve Ausztriában, hogy megbolondulok (ez a legelején volt csak) ha nem beszelhetek magyarul. Most ez sincsen. Meg meló sem, vagyis HTB-ként funkcionálok. Nem olyan egyszerű téma a munkavállalás... ebből a szempontból (is) Magyarország a könyebb terep.