provincia Creative Commons License 2005.02.03 0 0 16844

Sziasztok!

Fél éjszakán át nem tudtam elaludni, mert nem tudtam kiverni a fejemből ezt a memória-ügyet (látom, ti sem voltatok ezzel másként). Nagyon örülök, hogy a segítségetekkel sikerült megértenem az memória lényegét.

Szeretném a lehető legérthetőbben, legegyszerűbben leírni, hogy miről is van szó. Tulajdonképpen az volt a hibám, hogy összekavartam a memóriát a háttér-tárolókkal. A memória "nem megfogható" – ahogyan ti is mondtátok –, nem egy fizikailag létező valami, ezzel ellentétben a háttértárolókon levő információk igenis fizikailag létező dolgok, amelyek jelenlétét ki lehet mutatni az adott háttértárolón.

A számítógép központi egységének három összetevője van: a processzor (CPU), a belső memória, valamint a külső memória. A belső memóriával a processzor közvetlen kapcsolatban áll, és tartalmazza egyrészt mindazokat az információ-kat, amelyek szükségesek a számítógép működéséhez (ilyen a ROM – ehhez tartozik a BIOS is), másrészt a belső memóriában kerülnek feldolgozásra minda-zok a külső memóriában levő adatok, amelyeket az adott pillanatban használunk (ez a RAM).

A ROM memória nagy kapacitású, állandó memória. Ezen változtatni nem tudunk, tartalmát együtt hozzuk haza a számítógépünkkel. A RAM memória kisebb kapacitású, és időleges; egy áramszünet esetén, vagy ha kikapcsoljuk/újraindít-juk a gépünket, tartalma kiürül. Ha nem mentettük le a munkánkat, ilyen esetben elveszítjük a rajta elvégzett változtatásokat.

Ha nem volnának háttértárolók, valahányszor újraindítanánk a gépünket, minden munkánkat újból létre kéne hoznunk. Ezért van a külső memória, amely alatt tulajdonképpen a háttértárolókon tárolt információkat értjük. A legfontosabb háttértároló a hard disk, amely tulajdonképpen belső háttértárolóként működik. Ezen helyezkedik el az operációs rendszer, az összes felinstallált program és azok a munkáink, amelyeket itt tároljuk. Külső háttértárolóként dolgozik a floppy disk, a CD-ROM és a DVD.

A processzor végzi el az összes aritmetikai és logikai műveletet, és éppen ezért nevezzük a számítógép "agyának".

 

Azt igazán nem tudom megérteni, hogy a tanárnőnk miért traktál minket olyan dolgokkal is, amelyek már rég elavultak. Az is nagyon tud bosszantani, amikor egy 2000-ben kiadott szakkönyv az MS DOS kezelését ecseteli, mielőtt bemutatná a Windowst. Ki érdekel a DOS? Az már történelem! Ha érdekelne, akkor sem lenne hol kipróbálnom a tanultakat.