Folytatván az előbbieket, először azzal kezdem, hogy hova kerültek a kismagasságú osztályok. Szentendrén, pontosabban Izbégen volt a laktanya, és az osztály a Lom hegyen települt. A következő kicsi elfoglalta a valamikori Únyi közepes osztály laktanyáját, a technikai terület pedig Tinnye mellett volt. Perbál és Tinnye között a műútról már messziről lehetett látni a tűzvezető lokátort. A következő osztály Biatorbágy mellett volt, az osztály pedig a Vasvári laktanyában lakott Budaörsön lakott. Volt egy kismagasságú osztály a Csepel szigeten, mégpedig Szigethalom mellett. A tököli repülőtérről felszálló gépek pont az osztály felett szálltak le - fel.

Gyál mellett volt a következő osztály. Ezen kissé pontosítani kell, mert a lakótelep Budapest XVIII. ker. Szövet utcában volt, a laktanya még Budapest területén, de a tüzelőállás már kint volt a városon kívül. Az utolsó kismagasságú osztály Kerepes mellett települt. A 3-as útról lehetett látni a technikát. Az osztály a Nagytarcsai laktanyában volt elhelyezve. Nyeva osztályból tehát ez a 6 darab települt. Persze nem egyszerre ment a dolog, először csak Tinnye, Bia és Szigethalom állt fel. A maradékot 1978 októberében  hozták létre. A közepes, akkor még Dvina technikával felszerelt osztályok a régi tüzelőállásban voltak. A közepes rakétaosztályokat 1978-ban kezdték el átfegyverezni az új, SZ-75M2 Volhov technikával. Még abban az évben az első áttelepülés is megtörtént, a közepes osztály Únyból Zsámbékra költözött. 1980-ban Verőcéről Szentendrére települt át egy osztály. Izbégen volt a laktanya, Piliszszentlászlótól északra (Urak asztala) pedig a tüzelőállás. 1981. januárban Börgöndről Pilisszentkeresztre települt át a következő osztály. A soron következő A Vértesacsai osztály volt, akik pechükre maradtak a régi laktanyában, a tüzelőállást viszont áthelyezték Etyekre. Ezt az állást ott lehetett megtalálni, ahogy kijöttünk a falumól Alcsútdoboz felé, ott volt a terület a falutól néhány kilométerre, az úttól balra. Nagyon jól lehetett látni a faluból, és az útról is. A félreértést okozó orosz objektum néhány kilométerre Alcsútdoboz felé volt, az út jobb oldalán. Ez egy orosz Volhov rakétaezred parancsnoksága és közvetlenjei voltak. Folytatom tovább. A Vácegresi osztály következett, akik szerencsétlenségükre ugyancsak megmaradtak a régi laktanyában, ám a technikát áthelyezték Fót mellé. Dunakesziről Fót felé menet nagyszerűen lehetett látni a technikai területet. Utolsónak a Gyömtői rakétaosztályt helyezték át a Felsőpakoncs mellett épült tüzelőállásba, az osztály pedig a Gyáli kismagasságú osztállyal lakott egy laktanyában. Így végül is már majdnem mindenki megtalálta a helyét. A dandár parancsnoksága 1979-ben a Kinizsi laktanyából átköltözött a Vasvári Pál laktanyába Budaörsre. 1981-ben Érd mellett (Az M-7-ről nagyszerűen lehetett látni) megépült a dandár új vezetési pontja. A dandár parancsnoksága mellé felállítottak egy rádiótechnikai zászlóaljat, aminek egy századát jól lehetett látni az érdi harcállásponton, a dombok tetején. 1979-ben a volt Gyömrői osztály területén megalakult egy újabb technikai osztály így a örgöndi alakulattal együtt már két helyen végezték a rakéták tárolását és felkészítését. 1980-ban átvettük, majd beüzemelésre került egy autumatizált vezetési rendszer (VEKTOR-2 VME), ami alkalmas volt tizen... kis és közepes rakétaosztály, egy VEGA nagyhatótávolságú komplexum, valamint jó néhány vadászrepülő kötelék vezetésére. A dandár a valamikori Vértesacsai tüzelőállás területén telepített egy megerődített tartalék vezetési pontot is. Ezzel tulajdonképpen véglegessé vált a 11. vegyes honi légvédelmi rakétadandár felállítása. Az tortára a hab akkor került fel, amikor az újonnan megalakult, és átfegyverzett osztályok végrehajtották az első éleslövészetüket. A lövészetek több ütemben, 1979-ben, 1980-ban, 1982-ben és 1983-ban megtörténtek. Ettől kezdve hosszú ideig nem történt változás a 11. vegyes dandár életében. A változások a 104. ezredet, a 2. légvédelmi hadosztályt és a 105. ezredet érintették. Ám erről majd legközelebb írok. Mára ennyi elég volt.