Sajnos ez az említett 17 év már 1 éve ért véget, ezért a hadrendi számok tekintetében már nem vagyok biztos magamban. Amit tudok, azt persze mondom. A kérdésre: nemcsak láttam, technikus tisztként üzemeltettem is a technikát, és jellemzően az osztályok feltöltöttségére, bizonyos fajta melót több helyen is el kellett végezni. Elkezdeném egyébként az emlékeimet. Mindenekelőtt meg kell jegyezzem, hogy csak a honi légvédelemmel kívánok foglalkozni, mert abban éltem, azt ismerem. A csapatlégvédelemről már hézagosabak az információim azzal együtt, hogy onnan is tudok valamit.

Kezdem tehát a kályhánál:

Annak idején a Varsói Szerződés hadtudósai ötféle "haderőnemet" különböztettek meg, úgymint: szárazföldi csapatok, honi légvédelmi csapatok, légierő, hadászati rakéta csapatok, hadi tengerészet. Volt olyan is, aki a légideszant csapatokat külön számolta, volt viszont olyan is, aki szerint az csak a légierő része volt.

Ebből az ötből nekünk csak kettő lehetett, a szárazföldi és a honi légvédelmi, már csak a méretbeli korlátaink miatt is. Ezt csak azért említettem meg, mert a honi és a csapatlégvédelem között az volt az alapvető különbség, hogy a honi légvédelemhez kapcsolhatók bizonyos elhagyott objektumok, míg a csapatlégvédelemhez nem, hiszen azok a harcban együtt mozogtak a szárazföldi csapatok alakulataival. Nekik csak a laktnyáik lehettek jellemzőek, bár azok sem nagyon.

Nálunk egészen az ötvenes évek végéig csak a "csöves" eszközök képviselték a honi légvédelmet. Lévén a legfontosabb település, a főváros akkor is jó alaposan körül volt véve eszközökkel. Van ifjúkori emlékem, már kissé szakmabeliként a Hármashatár-hegyen lehetett látni egy légvédelmi tüzér üteg megerődített tüzelőállását. A betont senkinek nem állt érdekében elhordani, az pedig nagyon jellemző volt.

199--ben jelent meg először Magyarországon honi légvédelmi rakéta, mégpedig Börgöndön. Ott, és akkor rakták ki az első úgynevezett "ötkabinos Dvinát" (RSZN-75 volt a típusa), lévén ott volt a légvédelmi kiképző központ.