lényegében: összehívunk építészeket, várostervezöket, civil szervezetektöl embereket, városról gondolkodókat, szociológusokat stb., azt a feladatot adjuk nekik, hogy itt van ez és ez az üres ház (mindig csak egyet), ezekkel a tulajdonságokkal bír (méret, tulajdonviszonyok, mióta és miért üres, várhatóan meddig lesz az, mikor épült, milyen funkcióval, környéken mik vannak, milyen funkciókkal bírt az évek évtizedek során, a tulajdonosnak mik a tervei vele, életveszélyes-e, jelzálog van-e rajta, müemlék-épület-e, milyen építési elöírások vonatkoznak rá stb), találják ki, mire kellene használni, hogyan lehetne hasznosítani, hogy az jó legyen a használóknak, a városnak, és a tulajdonosnak is (meg az épületnek is jó legyen, ha lehet ezt így mondani...). Majd, az erröl szóló workshop után a szakértök és az érdeklödök hazamennek, egyesével vagy csoportosulva konkrét koncepciókat dolgoznak ki, a vitaestre pedig eljönnek ök és eljön az ingatlantulajdonos is, akikkel szépen meg lehet vitatni a kidolgozott ötleteket, lehet gyözködni öt, miért ne legyen ingatlanspekuláns aki éveken keresztül üresen hagyja a százéves épületét, hogy aztán amikor már jól felmentek a körülötte történt változások miatt a telekárak, az épület leromlott állapota miatt bonthassa és építhessen nagy és ronda de olcsó és drágán eladható lakóparkot. Lehet gyözködni, miért újítassa fel inkább stb. Aztán meglátjuk, mit válaszol a koncepciók a tulajdonos.