Talán tavaly vagy tavalyelőtt október 23. alkalmából - volt egy film a tv2-n. Cime: Amerikai rapszódia. Mellesleg magyar-amerikai koprodukció. A történetet mindenki, aki nem látta, vagy látta de nem maradt meg benne (nem csodálkozom ez utóbbin sem), elolvashatja a http://www.intercom.hu/honlapok/amerikairapszodia/story.html cimen. Nekem is csak azért maradt meg a film, mert amellett, hogy ia készitői biztosan nagyon igyekeztek hitelesen ábrázolni a sztorit, rengeteg kisebb-nagyobb baki került a filmbe. Ezek közül szemezgetnék néhányat:

- A történetet őnéletrajza alapján iró és rendező Gárdos Éva el se tudta képzelni, milyen volt (számomra inkább lehetett) egy ötvenes évek eleji munkatábor. A filmben a (feltehetőleg az '53-mas változások idején) kiszabaduló nagymamáért odamegy a táborhoz autóval a család ügyvéd barátja. a., Táborokhoz civilek nem gyakran mentek közel. b., Akinek olyan ügyvéd barátja volt, hogy az illető autóval járhatott, az jellemzően nem került munkatáborba. Rendben, ez a kettő nüansz, kötözködés, a kivételek meg tudvalevőleg mindenütt erősitik a szabályokat. ;)

- A főszereplő kislányt nagyanyja ellopja nevelőszüleitől, hogy az USÁ-ba telepitse át. Elviszik a repülőtérre, amelynek homlokzatán ott diszeleg a Ferihegy 1 felirat. Akkoriban még nem volt kettő belőle, tehát számomra logikátlan a megkülönböztetés. Aki mégis látta a kettes terminál megépülte előtt jóval az egyest a homlokzaton, az szóljon, és abban az esetben ez a momentum is visszavonva. De azért ha levenni csak nem éri meg egyetlen tizmásodperces snittért, leretusálni azért le lehet... Az egyszeri kiutazásra érvényes útlevelet megnézik, majd felültetik egy helyre kis légcsavaros Tupoljevre, amin korai Malévos festés diszeleg. A Tupoljev akár még stimmelhet is. No de hogy Malév? 1956-ig Maszovlet volt a Magyar Népköztársaság légiforgalmi cégének neve, szovjet-magyar vegyesvállalkozásban (vagy hogy is hivták ezt akkoriban :), amint erre a név is utal. A család másik fele Los Angelesben telepedett le. Láthatjuk, amint a család erősen vár egy elég egyszerű repülőtéren ('50-es évek eleje, Los Angeles, és mint később láthatjuk, nemzetközi reptér - azért ez is furcsa, de nem számottevő), ahol egyszer csak bemondják, hogy a budapesti járat érkezik - és leszáll egy PanAm (vagy valami hasonló nagynevű társasághoz tartozó) gép. Vegyük sorra: a., Azokban az időkben ha indult is Budapestről gép közvetlenül az USÁ-ba, az nem esélyes, hogy a nyugati partra érkezett. b., Akárhogyan is, hogy lett a Malév gépből PanAm, vagy ha átszálltak mondjuk Washingtonban, New Yorkban, etc., akkor meg miért Budapestről érkezik az a nyavalyás? ;)

- A kislányból nagylány lesz, aki sokszor megmakacsolja magát a történet során, főleg amikor arról esik szó, hogy márpedig ő vissza akar menni Magyarországra. Végül a szülők engednek, és a sacc tizenhat éves lány repülőre ül, elmegy Párizsba (v.ö. előző bekezdés) azzal, majd onnan az Orient Expresszel Budapestre. Hogy hozzávetőleg hatvanhatban járt-e az Orient, nem tudom, de tételezzük fel. Befut a (számomra teljesen hiteles) vonatmatuzsálem a Nyugatiba. Ez az előtér. A háttérben pedig kicsit disszonáns látványt nyújt egy szürke csikos, feltehetőleg IC feladatkörbe beosztott GH (Ganz-Hunslet) kocsikból álló szerelvény. Ismereteim szerint akkoriban hazánkban még a manapság a szolgáltatás aljának minősülő lengyel gyártmányú kabinos és egybenyitott magyar (Ganz) kocsik sem léteztek.

- Tisztán logikus óvatosságból a városból sokat nem mutogattak, igy ezt ha jól emlékszem, egy darab, a képbe nem illő épület bekerülésével megúszták. ;)

És persze a politikatörténeti korrektség sem képezi markáns összetevőjét a filmnek, no de ez nem baki, hanem egy nézőpontból becstelenség, egy másik nézőpontból meg támogatandó eljárás, hogy rúgjunk minél nagyobbat a Kádár-korszakba. De ez már off, elismerem.

Ez eredetileg egy exportfilm. Annak is kellett volna maradnia.

És ha túlzottan szájbarágós, érdektelenül magyarázósra sikeredett volna a beszámoló, akkor bocsánatot kérek, de szükségét láttam, egy szerintem nem túlzottan közismert filmről lévén szó.

Valamint remélem, nagyon szőrözősnek sem hatott. ;)