Nem tudom jó-e, hogy mindig azokat hozzátok elő, akik a Mécs bizottság előtt szerepeltek pedig volt nagy ember, aki érintve lehetett, és mégsem került soha a bizottság elé, eltérően Járaitól és másoktól. Leírom, amit én tudok.

A nyolcvanas évek második felében még itt Kaposváron ismertem egy férfit, szeretett engem, titokban járt a lakásomra. Volt ott egy kis szobája is. Ma is emlékszem, arra a bizonyos estére: erősen szitált az eső, neki hirtelen el kellett menni, egy környékbeli faluba, kiküldte őt a főnöke a tanácselnök. Én meg a papírjait néztem, amiket itt hagyott az asztalon. Egy papír darabon megragadt a szemem, egyes szám harmadik személyben írt valakinek az állásáról, és én megdöbbenve ráismertem, ez ő maga. Az írás azzal fejeződőtt be, hogy az illető akikről ír tartalékos tiszt, TS, és a jövőben oda fog figyelni az ellenséges megnyilvánulásokra, és az információk szerzésére. Furcsa aláírás volt rajta, nehezen olvastam a kézírását, valami olyan volt mint a lengyelországi Krakkó város német neve. Hosszan vártam rá, volt időm, meg másológépem, és lekopiztam azt a papírt. Az gondoltam egyszer majd megkérdezem tőle mi a csoda ez. Amikor visszajött, nem mertem tőle megkérdezni, és pár hét múlva már nem volt kitől megkérdezni, mert otthagyott.
Nem rég egy könyvismertetésen hallottam, hogy az ügynökök, egyes szám harmadik személyben írtak magukról, és TS társadalmi segítő, vagyis ahogy most hívjuk tégla simán. Az akkori szerelmem, aki a karrierjéért simán beáldozott engem, megcsinálta a karrierjét, vagyis megérte neki a TS. Itt ő az első ember, a városban mindenki előre köszön neki. Ő a király. Őt nem idézték be a Mécs bizottság elé. Hozhatnak ezek most, akármilyen törvényt, az ilyen nagy ember, mint ez - aztán igazán nagy lett és a barátai különösen, még akkor is, ha most nincsenek hatalmon - meg fogja úszni.

Kaposym