Többféle bajom van... (Az ember - én is - ilyenkor saját magát sajnálja persze, mert önző... Pedig Neki már nyilván így könnyebb odafenn... )

 

... Iskolás nagyfiú voltam, mikor először filmekben, majd gimiben már színházban is láthattam Őt. Számomra, a felcseperedő ifjú számára kezdettől etalon volt szépségben, nőiségben, melegségben, szeretet-kifejezésben. Sosem voltam "szerelmes" színésznőkbe, de Ő nagyon megérintett. Suhancként persze még elsősorban a természetes szépsége, bája nyűgözött le, hiszen mikor én 12 éves voltam, ő 25. A legszebb, legbársonyosabb, legvirágzóbb korában volt. Aztán ahogy kezdtem felnőni és "beérni", az Ő egyre érettebb szerepei és stílusa folyamatosan fenntartotta bennem a szeretetet. Akár rajongásnak is hívhatjuk... Semmi szégyellnivaló nincs ezen, sőt...  Parázslóan meleg, érzelemteli hangjára még akkor is felkaptam a fejem, ha épp csak háttértévézés közben hallottam meg valamilyen szinkronban...

 

Filmjeit azóta is előszeretettel nézem újra. Színházban sajnos rég láttam, és mostmár örökre elmulasztottam ezt a lehetőséget.... Ez az egyik bajom....

 

A másik, hogy kétségek gyötörnek. Feleségem rákos betegekkel foglalkozik egy nagyon jó kórházban és talán tudott volna segítséget szerezni Évának, ahogyan ezt már más beteggel is megtette, akiről máshol le is mondtak. De nem tudtunk a betegségről... tán maga sem vette eléggé komolyan....

 

Persze lehet, hogy a Jóisten aki "különös jókedvében teremtette" Őt ( - Goethe nyomán) már régesrég megírta a Nagykönyvbe, hogy most várja Évát odafent az égi deszkákra, a többi nagyjaink közé, akikről mostanában a csatazajban hajlamosak vagyunk megfeledkezni (Sinkovits, Ruttkai, Tolnay Klári...etc.). Mamár valahogy nem őrizzük eléggé a humán értékeinket. Nem vigyázunk rájuk sem életükben, sem holtukban...

 

Éva távozása is csendben húzódik meg a médiában, hisz kormányválság van és mérleghiány, az mégis fontosabb!

Sinkovits halálakor is volt más "szenzáció"...

 

Az igazán nagyok úgy látszik a művészbejárón, szerényen távoznak. Úgy ahogyan éltek is...

 

 

 

Isten veled! 

 

...Családodnak sok erőt kívánok a helyzet feldolgozásához.

Sokan szerettün-szeretünk, de nyilván nekik hiányzol a legjobban...