Ez a szofizmus. Amit mondtam, az elég jól körülírja, hogy most mi van. Azon kell dolgozni, hogy a körülmények legyenek alkalmasak arra, hogy a jelenség ellenőrizhető legyen. Ha a kutatás előtt az ember csupán kíváncsiságból (EGO kizárása), hátha sikerül alapon zsebrevágja az ingát...miután megvettem az új ollót, már lemondtam az elveszettről. Miért ne próbálnám meg? Az egyszerűsített módszer szerint nem szögben, hanem direkt módon próbálkozom: a vizualizált tárgy teljes realitásában előttem van és az inga mozgására hagyatkozva megyek a jelzett irányban. Következetesen mindig ugyanabba az irányba mutat... Eljutok a majdani feltalálási pontig,... átmegyek rajta, megváltozik az inga mozgása, erre gondolok egyet és sarkon fordulok. Erre megint erősen húz az inga az előbbi pont felé, ahol most elkezd körözni is... mindez teljesen kikapcsolt tudat mellett, ezután ez sem elég, visszamegyek az előző helytől és újra elkezdek haladni az inga mozgásának irányába és akkor... elnevetem magam, mert az orrom előtt van az olló.

Mesélek egy másik sztorit: Eltűnt a nagy tevésben az építkezésnél egy kék, festett nyelű csípőfogó. Éppen az kellene, de nem találom. Én dolgoztam vele pár órája. Minden szanaszét és körözök össze-vissza. Az inga hol erre mutat, hol meg arra. Minden helyet végigjárok ilyen módon, ahol korábban használtam. Egyszercsak teljes erőből rángat az inga és egy kékre festett álvány előtt találom magam. Nézek és akkor veszem észre, hogy a fogó az állvány szögvasán nyugszik...

Más: ugyanazon az építkezésen elvész a kedvenc malteros kanalam. Többen is dolgoznak ugyanott. Én elmegyek valamiért, mire visszajövök a kanál sehol. Kellene egy munkához, de bosszant, hogy nem találom. Akkora a kupi, hogy semmi esélyem arra, hogy megtaláljam, csak az inga. Elkezdem és mindig ugyanoda lyukadok ki egy kupac, amit a fiaim kotortak, mint a kiskutyák, történetesen egy lefolyócső helyét ástuk...., Egyszer csak megunom és beletúrok a kupacba: az inga tivábbra is oda mutogat. Na hol van a malteroskanál? Ott volt.

Egy utolsó. A tetőtérben, ahol most pötyögök, hatalmas lomhegy és én egy speciális hálót keresek. Az inga a földszinten mutat egy irányba, oda megyek, de ott láthatóan nincs. Erre gondolok egyet, felmegyek a tetőtérbe, se világítás, se rend... egy nagy kupac közepére mutogat az inga. Mondom magamban: Most ezt a nagy kupacot szétrakjam? Egyáltalán nem biztos, hogy tényleg ott van... Veszek egy nagy lélekzetet és belevetem magam a kupacba... A háló tényleg ott van a többi ramaty közepén.

Mondhatod, hogy ez olyan, mint a regressziós hipnózis, önhipnózis formájában. De a malteros kanalat nem én ástam el. Amíg távol voltam, a fiaim odébb dobták és a földet ráhányták. Ők sem tudták hol látták. Az inga pontosan oda mutatott. A hálót sem én raktam oda, mert a kis feleségem rendezkedett...Nincs ezen már mit kételkedni. Ennél vadabb történeteket is mesélhetnék, de az már inkább a személyes ügyeim közé tartozik. Az is olyan megdöbbentő volt, hogy ott rendültem meg igazán. Ez olyan sejtelmes.. ugyebár ez  a megjegyzés akár felül is írhatná a többit, mint a mese felnőtteknek, de okom van, hogy ne mondjam el.