Kedves vrobee!

> Tehat akkor atfogalmazom: Amikor a hundsfutbol huncut lett, akkor mindenkeppen megnyilt elotte a gyors jelentesvaltozas lehetosege.

Idézem Csokonai A borital mellett c. versének egy stanzáját:

Senki nem ruházza rám a sobrák nevet,
     Faszariságomért huncfut aki nevet.

Látható tehát, hogy ekkor már személyek dehonesztáló megnevezése volt, annak ellenére, hogy morfológiája még intakt és traszparens. A dolog tehát nem morfológiai változás > szemantikai változás sorrendű volt, hanem szemantikai változás > morfológiai változás. És ez általában is igaz, mert pl. a a Tihanyi Alapítólevél hodu utu-jából mára hadút lett és nem *hadvút. A szemantikai traszparencia tehát lehetővé tette, hogy amikor az összetétel egyik tagja megváltozik (hodu > hod > had), akkor ez összetételeiben tükröződjék, annak ellenére, hogy ez ellene van a hangtani "törvényeknek". A traszparenciát pedig az tartja fent, hogy a dolog diakrón analizálható, azaz "értelmes". Ha meg szűnik az összetétel analizálhatónak lenni, akkor elveszti a transzparenciáját, és már egy osztatlan egységként fejlődik tovább a "hangtörvények" mentén. Ehhez vö. kesztyű < *keziteü", ahol *teü a tesz ige folymatos melléknévi igenevének régi formája (vö. mai tevő). A *teü-ből *tő fejlődött volna, de az egy szótagos melléknévi igenevek "tiltottak" a magyarban, így ez az alak kiveszett, a hosszabb tev- tőből képzett párhuzama élt csak tovább. Minthogy megsztünt a *teü, megszünt az analizálhatóság, így a kezi sem követte a kéz formát eredményező fejlődési útat (a véghangzó lekopását, majd a tőmgh. pótlónyúlását), hanem reguláris módon feljődött: a két nyíltszótagos tendencia kiejtette az i-t (pótlónyúlás nélkül!), hajd az így keletkezett zt hangkapcsolat zöngésségében hasonult, és az egész reflektálódott az írásban.

> Nem ugy a lofasz. Ennek az osszetetelnek az ugor idok ota azonos, felbonthato ertelme van. Szinten regi szo a segg. Nem latom tehat be, hogy parszaz ev alatt miert kellene leamortizalodnia egy ilyen transzparens szokapcsolatnak.

Ma már el kell magyarázni egyeseknek, hogy mi a neten népszerű vazze! indulatszó etimológiája, jóllehet a baszd meg! továbbra is transzparens. Ugyanilyen, de régebbi: baszki! < baszd ki! <: kibaszik. Ez utóbbinál látható, hogy a köztes alak ilyen értelemben már nemigen létezik, van 'dobd ki' stb. értelme, de az adott szituációban már szinkrón módon (tehát a jelenlegi nyelvhasználatunkat tekintve) nem értelmezhető. Emiatt van mára túlsúlyos baszki (sőt bazd[ ]ki!) írásmódja, Google találati arányok: baszd ki : bazd ki : bazdki : baszdki : baszki = : 29 : 15 : 38 : 19 : 453 oldal (nem előfordulás).

A mozgatóerő itt is a jelentésváltozás volt, pontosabban a stiláris változás (offenzívből semleges vulgaritássá), ami idővel delexikalizációval járt együtt. Az tudható, hogy a káromkodások idővel változnak -- a régi sértéseknek már nincs olyan eleme ereje, mint egy újnak, még meg nem szokottnak --, és minél hosszabbak, a kopás annál gyorsabb: most pedig nem egy szóról beszélünk, hanem egy egész fordulatról. Ilyesmiket pedig csak az írás tud hosszú évszázadokon keresztül intakt állapotban megőrizni.

Persze az időközben történt vizsgálódásaim okán ez az egész kérdés indifferenssé vált a lófasz a seggébe kiszólás keletkezéstörténetét illetően. De erről egy másik hozzászólásban írok.