Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a régi blaszfémikus kifejezéseink, pl. a bikacsök, a huncut (< n. Hundsfut 'kutyapina') időközben megszelidültek. Ezért én nemigen tudom elhinni, hogy ez a szólás 400-500 évet kibírt volna ilyen formában: az az érzésem, hogy ez ebben a kombinációban közeli napjaink terméke.

Kedves LvT, te nalam joval tobbet tudsz a temarol, de ezt az ervelest nem tartom kielegitonek (hmm, talan ezt a szot a temaban keruljuk...)

Szerintem az alapveto kulonbseg, hogy a hundszfut~huncut eredeti jelentese a nemetul nem beszelo tobbsegnek nem volt hozzaferheto, tehat a szo szabadon alakithatta sajat jelenteset, egesz rovid ido alatt megvaltoztatva azt (vo: farmer)

A bikacsökben persze nyilvanvalo a bika+csök.
Utobbi nem kepezi aktiv szokincsem reszet, de ezt talaltam ra itt:
csög, csök = root, stump (Magyar - dialectal)
csök = animal's penis; root (Magyar - vulgar)
Velhetoleg tehat ez hasonlo osszetetel, mint a lofasz.
Tehat itt mindaddig, amig az osszetevok eltek a koznyelvi magyarban, addig ugyanazt jelentette a szo. A bika ma is el :-) , a csököt is hallottam videken, de a "koznyelverzek" nem nagyon erti. Tehat ertheto, hogy elkezdett jelentest valtoztatni, finomodni a szo, mert "elvesztette a talajt a laba alol".

Nem ugy a lofasz. Ennek az osszetetelnek az ugor idok ota azonos, felbonthato ertelme van. Szinten regi szo a segg. Nem latom tehat be, hogy parszaz ev alatt miert kellene leamortizalodnia egy ilyen transzparens szokapcsolatnak.