ezerkilenszaznyolcvannegy Creative Commons License 2004.06.24 0 0 947

SZAÚD-ARÁBIA ÉS AZ AL-KÁIDA HÁBORÚJA

A múlt héten lefejezett Johnson tíz napon belül a harmadik amerikai alvállalkozó volt, akit a királyságban megöltek. Az energetikai és hadiiparban dolgozó külföldiek elleni támadásokkal az al-Káida a Szaúd-Arábia gazdasága egyik pillérének számító külföldi munkavállalókat akarja elkergetni. A 24 millió lakosú országban 6 millió külföldi munkás él, közülük mintegy százezer nyugati - köztük 30 ezer amerikai -, akik főként az energetikai iparban látnak el magas szintű műszaki feladatokat. Szakértők úgy vélik, hogy a külföldi mérnökök tömeges elvándorlása rövid távon nem okozna gondot, de hosszabb távon már igen, nem is beszélve az új kapacitások létrehozásáról és fenntartásáról, amire az olaj iránt növekvő világkereslet által gerjesztett magas árak miatt amúgy nagy szükség lenne.

Tény, hogy a szaúdi olajipart Texas és Kalifornia vállalkozó szellemű olajmunkásai hozták létre a harmincas években, és később hiába államosították az ágazatot, az amerikai vállalatok és szakemberek jelenléte a Saudi Aramco állami monopóliumnál hét évtizednyi együttműködésre tekint vissza. A bonyolultabb, úgynevezett horizontális - a hagyományos vertikálisnál gyorsabb és hatékonyabb - fúrásokhoz szükséges high-tech birtokosai alapvetően nyugati cégek. Ha az elvándorlás nem is kezdődött még el, a veszélyt jelzi, hogy egyes nyugati alkalmazottak napi bére a khobári támadás után száz dollárral, 750 dollárra emelkedett.

A jól védett olajérdekeltségek elleni közvetlen támadásra azonban szakértők nem számítanak. Mivel az al-Káida célja a szaúdiak többségének a megnyerése, megelégszik azzal, hogy az esetleg felszabadult állásokat szaúdiakkal töltik be, és közben az állandó veszélyeztetettség következtében magas marad az olajár, amiből a szaúdi lakosság is profitál. Persze nem biztos, hogy az al-Káida logikája is így működik. A harc a szaúdiak szívéért-lelkéért mindenesetre elkezdődött, amit Rijád csak akkor nyerhet meg, ha politikai és társadalmi reformokat kezd a világ egyik legabszolutisztikusabban irányított monarchiájában, ahol a munkanélküliség nem hivatalosan 30 százalék körüli, a magánszektor mindössze félmillió szaúdit foglalkoztat, és a 2000-es népszámláláskor a lakosság 56 százaléka 20 éven aluli volt.