Igen, volt egyszer egy Vivicitta, első teljes szezonomban (2001), nettó 46:58, ha pont 12 km, akkor 1:25-ös félmaratonnal egyenértékű. Akkor nekem nagyon jónak számított. Azóta valahogy mindig kimaradt.
A Bécs-Budapestes szakaszok elég nehezen értékelhetők, de tény, hogy volt egy-két rövidebb, jó futásom (pl. tatai befutó 47:50, 3:51-es átlag igen szép hullámokon). No mindegy, sic transit... :-))

Közben voltam egy szűk órát gondolkodni négyharmincasban, s arra jutottam, hogy be kell ismernem: valóban nem használom következetesen a sérülés szót. Kicsit mindig "ellenpontozok", ha megjelenek egy versenyen és jó eredményre számítanak tőlem, könnyen kicsúszik a számon, ha nem érzem magam teljesen rendben. Ha viszont azt akarják "rámbizonyítani", hogy folyton sérült vagyok, akkor élénken tiltakozom...
Itt van például a mai futásom is. (Tanmese következik :-)) A váltóra jól rápihentem (nem teljesen szándékosan), és megfutottam a reálisan elvárhatót. Másnap úgy döntöttem, elkezdem a Kékesre felkészülést, és - mivel jól éreztem magam - hirtelen felindulásból nekiugrottam egy 1 km-es emelkedőnek (70 m szinttel) 4:50-ben. Folyománya: ma kissé húzódtam itt-ott. Most mit mondjak: sérült vagyok, vagy sem? Gond nélkül meg tudtam csinálni a tervezett edzésemet, fájdalmaim nincsenek, gyógyszert nem kell szednem, a közérzetem jó, de a lábam jobban érezte magát egy héttel ezelőtt. Nem aggódom, eszerint módosítom a további terveimet, és remélem, hogy egy hét múlva jó időt tudok futni.
Valóban, a láb állapotának rengeteg fokozata van, nem tudom, hogyan lehetne pontosan leírni a fokozatok közötti különbségeket. A Fertő-tó valóban az a verseny volt, ahol "nem egészséges" lábbal indultam. Nem volt erőm kihagyni, de hasonló esetben legközelebb már valószínűleg nem teszek ugyanígy. Mellesleg a nagy problémát azt hiszem a zöldgömbös Kékes-lefutás okozta, túl gyorsra vettem a tempót a csúcsfutás délutánján. Idén valószínűleg a rövidebb távra megyek, és lassabban fogom futni akkor is, ha utolsó leszek :-))