Azt én is jó dolognak tartom, ha viszonylag felkészületlenebb futók is nekivágnak mondjuk egy félmaratonnak, hiszen ez nagy élmény. Az a lényeg, hogy felkészültségüknek megfelelő tempót válasszanak és ne fáradtan vagy sérülten álljanak rajthoz. A táv önmagában nem gond, legfeljebb nagyon kezdő szinten. Ez a maratonra is igaz lehet, de azért az már keményebb dió.

Érdekes az amerikai hozzáállás a maratonokhoz. Ott nem szégyenlik a felét legyalogolni és 6 órás időkre rendkívül büszkék.

Szóval a tempó öl, nem a táv, a leglassúbb szekciós, heti 20 kilométeres futó is gond nékül teljesítheti a maratont, ha helyes tempót választ.

A gond inkább az ambíciózus edzéstervekből adódik, amik leamortizálják a szervezetet.