"Aztán jön a nagy pátosz, találkozás a bugris tömeggel, vásári árus, rendőr, lakosság ... az igazi Magyarországgal, és rájövök, hogy inkább vagyok én néha odahaza sírva daloló kurvamagyar a szlovákok szemében, mint magyarországon tótparaszt. /a szlovákok szemében legalább magyar vagyok, akármilyen is, de magyar/"
Na ez az, amit az itteni hűdeeulibiszocik nem igazán akarnak megérteni, mert ők itthon sincsenek otthon, csak háznál...

"Bízunk és hiszünk, de hhogy miben és kiben nem tudjuk."
Ne érts félre nem téríteni akarok, de hasonló gondolatmeneteim végén csak Isten marad. Így vezet szenvedésünk szellemi ösvényre minket.ű

Üdv!