Mit nem mer! :-) Csak tegnap nem volt internet-közelben.

Na, azért ne torzítsunk kedves Amatőr! :)) Nem egésszen úgy volt az ám, ahogyan Te itt megpróbálod elhitetni a népekkel. :))))

Hanem ez úgy volt, hogy a vidéki kislány megérkezett Bp-re, és úgy ítélte meg szombat délelőtt, hogy optimális futóidő van. Mondhatni optimális egyéni-csúcs futóidő. :)) Igazából nem is akartam én 24:45-öt futni, csak úgy 25:10-ről álmodoztam titkon. Felkészülési Tanácsadóm aszonta, hogy futhatok nyugodtan lendületesen, de ne hajrázzak a végén, és ne szaggassam szét magam. És én -mint mindig :))- pontosan így tettem.

A rajtnál megszólított egy V. Péternek látszó személy, akiről kiderült, pontosan ő, és hogy idei legjobbja az én abszolút egyéni csúcsom magasságában van, mindketten picit faragni szeretnénk belőle, úgyhogy gyorsan megegyeztünk, hogy együtt futunk. Ha nem voltam túl bőbeszédű, az azért volt, mert az elején kicsit szúrt az oldalam. Majd V. Péter egy ponton közölte, hogy mentünk egy 4:32-es km-t. Látszólag olyan nyugisan vettem ezt a tényt tudomásul, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna 4:32-es km-eket futni, mikor másnap kell odatenni magam, de akkor meg épp levegőt nem kaptam. Aztán az Árpád-hídtól kicsit lazult az iram, és én tényleg jól éreztem magam. Csak azt tudtam, hogy Amatőr megöl, ha megelőzöm. De én vállaltam a következményeket :)). Amatőr először az ún. feltartóztatási stratégiával próbálkozott, majd miután látta elszántságomat, a lelkiismeretemre próbált hatni (de figyelmen kívül hagyta, hogy olyan nekem nincs :), és elindult velem, mondván, hogy én felelősségem, ha másnap nem bír lábra állni. Próbáltam rábeszélni, hogy ne ámokfusson velem, de nem sikerült. :))

Lényeg, hogy végül 24:45-re értem be, és utána örültem az FB-csapat egybegyülekezésének. Jó volt rég nem látott emberekkel újra találkozni. És V. Péternek köszönöm az együttfutást! Klassz volt! :)