Később van.
Szóval:
Mivel végülis a hartmannvadászat közben is folyó kísérleti megbeszélésünk közben sem tudtunk érdemi egyezséget kötni, úgy döntöttem, hogy ebből nem lesz énekes halott, hagyjuk a fenébe.
Kezdtem Weisz urat a kijárat felé terelgetni. Nem túl erőszakosan, de határozottan. Közben folytattuk a beszélgetést, arról mi a természetes és mi nem az… Végül annyi kapaszkodót találtam beszélgető partnerem szavaiban, hogy „ mikor felszerelnek egy ilyen szerkezetet, a falban a koncentrációs potentciált figyelve már egy óra múlva is szembeötlő különbség fedezhető fel.
Oppá!
Ez bizony már mérhető. Tehát lesz ok, hogy itt maradhasson a kütyü. Akkor a már előzőleg a ház hátsó, a kiszolgáló szinti feljárójának ajtajával szemben nem az épület részeként van egy két-két és f él köbméteres légterű, csipetnyi, nem szigetelt falú, földes aljú zöldségtárolóm. Ezt már korábban is megnézte Weisz úr, de a kis légtér miatt elvetette. Most némi unszolásra, és arra az esetlege lehetőségre, hogy ha van pozitív megfigyelés, az lehetőséget adna a szerkezet működését indikáló készülék(szavai szerint, mint az Egely kerék a bioenergiára (szegény, ezt éppen jónak mondta, de nem világosítottam fele):) kifejlesztésére.
Véleményem szerint, ha a szerkezet valóban hat a kapillárisokban a folyadékáramlásokra, akkor egy kényszer cirkuláltatott rendszerben a mérhető potenciál különbség felhasználása alapján, könnyen indikálható lehet a működése, ráadásul elektromos mennyiséggel!
Mondom, HA!
Kocsiba ki!
Weisz úr visszatér egy dobozzal és egy maréknyi rugó-dróttal.
Mint kiderült, a doboz az Aquabrillt rejti. A drótok pedig különféle ezoterikus „mérő eszközök” melyek Weisz úr agy műszerének jeleit csatolják ki. Volt itt valami fa-csavarhúzó nyélbe erősített, 60-70centi hosszú másfeles rugóacél szálon lengedező, 6-7cm átmérőjű, keményforrasztással rögzített, sárgarézgyűrű, volt ott két, íves acélszál és néhány míves forgácsolással készített sárgaréz csövecske, golyócska, és hagymakupolácska által alkotott „Y” vessző, érdekes feliratokkal ékített iránytű, és valami lapocska mellyel a villanyvezeték jeleit lehetett” harmonizálni”(ha ezt az Elmű megtudja?)
Weisz úr a két összefordított piramisformát mutató szerkezetet a saját csomagoló dobozában úgy helyezte el, hogy az alsó csúcsán álljon. Ez után az iránytűjével megkereste a mágneses északot és a készüléken lévő észak nyilat, ennek megfelelően beforgatta.
Mutatta is merre van észak. Szóltam is neki hogy vagy 5-8 fokot téved, mivel a raktárban és a műhelyemben lévő rengeteg mágnes(aki még emléxik, az egypólusúból maradt hátra) becsapja az iránytűjét. Én tudom merre van észak, mert az antennáimat magam tájoltam az ASTRÁra, ami is Budapesten NY 0,2’’ra, tehát eléggé pontosan délre van. Kitessékeltem a nyitottabb udvarra, és ott valóban más irányt mutatott az iránytű. Meg is kérdeztem, ha esetleg valami okból a két egymásra rakott krumplisláda megmozdul, melyre a készülék végülis került, mennyire szükséges a pontos visszatájolás. Megnyugtatott, hogy nem fog jelentékenyen csökkenni a hatás, míg a készülék nagyjából függőlegesen áll. Az északi irányba állítás a „piramisenergia” kihasználását rontja.(nem kérdeztem bele).
Kiment az udvarra, és a készüléktől kb 6-7 méterre megállt. Olyat csinált a kezével, mintha vonatot akarna stoppolni, és mondta: idáig hat, mert idáig érzi az auráját(:). Ha a tápegységet is bekapcsoljuk , akkor még 2-3 méterrel nő a hatásos tere.(ebből én azt vonom le, hogy a tápegységből felhasznált energia mennyiség összemérhető a saját, a tápnélküli működésből kicsatolt energia mennyiséggel. (egyesek szerint ez azonos. 0.)
Kifaggattam arról mi, miként árnyékolja és csökkenti a készülék hatásosságát, bármi is, van e a működési térnek jelleggörbéje. Sok apróbb részlettet megtudtam, de ezekkel most még nem tudok mit kezdeni.
Lényegében a falak valamelyest, de a tér határozottan csökkenti a hatékonyságot. Pl Az EM zavarok, elmondása szerint növelik a hatékonyságot. Ez kevéssé vágott egybe azzal, hogy miért volt baj az elektroszmog.
Aztán megírtuk a fent látható pár sort, a lehetőségeinkbe vetett bizalomról biztosítottuk egymást, és érzékeny búcsút vettünk.

Én még megnéztem, kicsit közelebbről a szerkezetet. Az akusztikus vizsgálatok szerint valami habos anyaggal van kitöltve és valami sűrűbb gyantával is a teljes háza. Eléggé nehéz, van vagy két kiló. A melél kapott, a 220-as vezeték rezgéseit harmonizáló lapkát is megnéztem.
Ennek eléggé fenolos szaga van, mint valami rosszul bekevert, fenoplaszt műgyantának, ARALDITnak. Ettől biztosan kipusztulnak a gombák.