igézve álltunk, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek --
Egyszerre csak megfogtuk kezeink,
S alélt pilláink lassan felvetődtek,
És éreztük: szívünkbe visszatér
És zuhogó, MÉLY zenével ered meg,
Mint zsibbadt ereink utjain a vér,
A Földi érzés: mennyire szeretlek!