Kicsit tompa, és nagyon rejtelmes. A megbántott ember többnyire tompa és rejtelmes. Minden bántó szándék nélkül mondom.
*
Egy árva megjegyzés, nehogy félreértsük egymást. A Fidesz-kormány alatt (egyszer) két napon át dolgoztam egy vitairaton, két teljes izgalmas, érdekes, okos napon át. Szerettem volna megértetni bizonyos fiatalemberekkel bizonyos félreérthetetlen párhuzamokat. Ügyesen megcsináltam, vannak hasonló korú fiaim, ismerem az érvrendszerüket, azt is, hogyan és mivel nem szabad megbántani őket, azt is, hogyan könnyű megbántani őket. Tehát szőrmentén, de szigorúan. Készültem rá.
Fogalmuk se volt, milyen folyamatok részesei. Fogalmuk se volt, miről beszélek. Azt gondolták, és csípőből megfogalmazták persze, az öreg hogy összerántotta magát, milyen rafinált már megint.
Ekkor döntöttem el, francba a vitaestekkel. Minden kornak vannak igazságai, és ha az ember megtalálta egyik korban a magáét, nem kurkász egy következőben egy újért.
Nem csak kornak, korosztálynak is. Pontosan tudom, mi mozgatja őket. Ami rendben. De azt is tudom, egyre kevesebb az idő, hogy dolgom van, az időt arra szánom inkább.
Amíg viszonylagos rendet tudok teremteni magam körül, nem foglalkozom a világgal. Ennyit az oldalad "vezérével" kapcsolatban. Aztán majd átlapozom magát az antológiát. És most munkára.
*
Nem jöttem rá, ki a VK. De majd utánanézek.