Sziasztok,

Végignéztem a topikot és eléggé sok kérdés merült fel ami érintette a szivattyúk témakörét is. Mivel jómagam szivattyúkkal értékesítésével foglalkozom ezért gondoltam, hogy leírok pár dolgot elsősorban tanácsként. Szeretném mondani előre, hogy én szivattyúkkal és nem kutakkal foglalkozom, ezért erről tudok írni inkább, bár naponta talákozom olyan emberekkel akik kutat furattak ezért minimális rálátásom erre is van.

Szóval az alapok

Legleslegfontosabb, hogy a szivattyú a közhiedelemmel ellentétben csak nem szív vagy nyom, hanem nyomáskülönbséget létesít. Az, hogy az adott szivattyú hidraulikája milyen határozza meg azt, hogy milyen feladatra alkalmas az adott gép. Az ún. cetrifugálszivattyúkról célszerű ebben a topikban a továbbiakban beszélni.

A benneteket érintő kategóriában kétféle szivattyúcsoportot különböztetünk meg. Az egyik az ún önfelszívó szivattyúk csoportja amely csoport tovább bontható a jet rendszerű szivattyúkra és az ún oldalcsatornás önfelszívó szivattyúkra. Ez utóbbi manapság egyre kevésbé használatos, azért mert öntöttvas és bronz esetleg réz elemeket tartalmaz ezért ennek előállítása költséges. Ezeket a szivattyúkat ma már csak az iparban alkalmazzák. A jet rendszerű szivattyúk viszonylag új fejlesztésnek számítanak. Anélkül, hogy nagyon belemennék a részletekbe a lényeg az, hogy egy kis ejektor-cső segítségével a szivattyúházon belül a nyomóoldali víz egy részét visszavezetik a szívóoldalra oly módon, hogy annak az áramlási iránya és sebessége segítse a szivattyú szívóképességét. Manapság önfelszívó házi renszereknél ez, tahát a jet-rendszer az elterjedt működési típus. Ezekről a szivattyúkról is azt kell tudni, hogy korlátozott a felszívóképességük. Elméleteileg ez a képesség 9 méter körüli (ennek fizikai okai vannak, de számunkra ez most nem fontos), de a gyakorlatban azt szoktuk javasolni, hogy kb 7m negatív szintkülönbségnél nagyobb ne legyen a víztükör és a szivattyú között. A szivattyúk működéséhez elengedhetetlen, hogy a szívoldali csővezeték teljesen fel legyen töltve vízzel (azaz le legyen légtelenítve), és a csővezetéket a kútban egy ún lábeszelep zárja (így marad légtelen állapotban a szívóvezeték a szivattyú kikapcsolása után). Érdemes a szívóoldali vezetéket a szivattyú szívócsonkjának belső átmérőjével azonos vagy egy mérettel nagyobban kiépíteni. Itt szólok, hogy mivel a szivattyú nyomáskülönbséget létesít és ez a képessége állandó egy adott térfogatáram mellett, ezért szivattyú mértezésénél a szívómagasságot is figyelmbe kell venni, mert csökkenti a nyomóoldalon észlelhető nyomást, mégpedig nagyjából annyival amennyi a szívómagaság.

Itt érkeztünk el egy fontos dologhoz, a szivattyúk méretezéséhez. Sokfelé lehet olvasni, hogy a szivattyú max ennyi vagy annyi vizet szállít óránként és ekkora a maximális nyomása vagy emelőmagassága. Ilyen és ilyen pl 3600l/órás szivattyú stb. Ez nem megfelelő adat, mindjárt látni fogjátok miért.

A helyzet az, hogy a szivattyúknak van egy ún jelleggrörbéje (ez egy a függőleges tengelyrről induló lebukó görbe, a koordináta rendszer függőleges tengelye a nyomást a vízszintes pedig a szállítókapacitást jelöli) és ennek a két végpontja jelöli az ún. maximális adatokat. Figyelem! Ez azt jelenti, hogy az ehhez a maximális értékhez a másik tengelyen nulla tartozik, azaz pl a maximális nyomás esetén a szállítókapacitás nulla! Ide kapcsolódik, hogy azt is szem előtt kell tartani, hogy a szivattyú hidraulikájában képződő súrlódási hőt maga a szivattyúzott közeg vezeti el, ezért figyelni kell arra, hogy megfelelő vízáramlás legyen működés közben a szivattyúban. Természetesen pár percig tartó alacsony vagy nulla közeli térfogatáram még nem probléma. Másik sajátos probléma az ún "nagyvízoldal" amikor a szivattyú túlzottan alacsony nyomáson működik (azaz a jellgörbe másik végéhez közel), de ez egy másik probléma, ha lesz rá igény írok róla.

A szivattyúk kiválasztásakor célszerű felmérni a várható vízigényt és a kút képességeit. Ha ezek összhangban vannak akkor az ismert térfogatáram mellet már csak a szükséges nyomást kell meghatározni. A nyomásról viszonyításként érdemes tudni, hogy Bp-en átalgosan 3-5 bar közötti nyomás van jelen a vízvezetékekben, de többnyire 3,5-4 bar-al talákozunk. Ha tehát 3 bar-t szeretnénk (ez egyébként egy-két szórófej ellátásához nem túl hosszú mondjuk húsz-harminc méterse 1"-os tömlő esetén általában elegendő) és a felszívásunk 7 méter valamint azt gondoljuk, hogy 1,5m3/h óra víz számunkra elegendő (ez az érték egy normális egyszerű locsolásra elegendő) akkor nekünk egy olyan szivattyút kell válaszatnunk amely képes felszívni 7 métert és emellett nyomni 3 bart (1 bar = 10m cca.) akkor az önfeszívó szivattyú ún munkapontja 37m 1,5m3/h térfogatáram mellett. A jelleggörbére tekintve (mely minden szivattyú dokumentációjában megtalálható) láthatjuk, hogy ez a pont ideális esetben a görbén vagy minimálisan alatta-fölötte vagy ettől távol esik. Ha távol esik akkor értelemszerűen kisebb vagy nagyobb szivattyút kell válaszatnunk.

Egyelőre ennyit, remélem érthető voltam, ha lesz rá igény akkor folytahatom a merülőmotoros ún búvár szivattyúkkal.