Szombat, Galga 50

Tapírka, Tomator, Tomator egy futótársa és én együtt indultunk.
Részemről nem számítottam túl sok látnivalóra, de kisalföldi lévén a patakpartok mindig tetszenek. Így nem okozott csalódást a Galga part sem. Előtte azonban vagy 5 kilométert futottunk Galgahévízen és Turán, hogy megtekintsük az elég siralmas állapotban lévő kastélyt. Kár lenne veszni hagyni.

A második ellenőrzőponttól aztán jött a patakpart. Kezdett kissé melegedni, idén először került le a kendő a fejemről. A következő pontnál átmentünk a patak másik oldalára. Egy ponttal később elhagytuk a patakot és a vasútat követtük.
Aszódon ismét hosszú városi szakasz következett.

Csodálkoztunk, hogy csak 15km-nél vagyunk, pedig már majdnem két órája jövünk, érzésre hat perces tempóban. Húsz perc múlva elérjük a következő ellenőrzőpontot, ott már 23.8km-nél vagyunk! Húsz perc alatt 9 km! Utána 40 perc alatt újabb kettő. :)

Itt már beértünk a Gödöllői-dombság dombosabb részére. Kellemesen emelkedik utunk, még épp futható erőlködés nélkül. Ezzel párhuzamosan egyre több gondunk akad a navigációval. Az első turistajelzést csak 30 kilométernél érjük el, szalagozás nincs, útleírás kevés, térkép fénymásolt. Legtöbbször a pontőr igazít útba a következő pontig. Szerencsére elég sűrűn vannak. Valamikor féltáv környékén felkiáltok: "Jééé, erdőben vagyok!" Tapírka húsz méterrel előttem fut, visszakiált: "Én már nem!"

Domonyvölgy többünknek ismerős a Margita túráról. Még az sem zavar, hogy a jelzés sárga sáv. :) Ennek a szakasznak a mélypontja az egymást keresztező 3-as és M3-as felüljárója. Iszonyú zaj van, emlékszem Tomator többször előrekiáltott a húsz méterrel előttünk járóknak, amit nem hallottak meg. Szerencsére innen egyre távolodunk a civilizációtól. Ennek csalhatatlan jele, hogy húsz(!) darab szarvast számolok meg, ami átfut előttünk a szekérúton.

Tomator kissé lemarad, Tapírkáék elhúznak, egyedül maradok egy emelkedőn. Még nem tökéletes a lábam, és a jövő heti Lemaradásra is tartalékok, úgyhogy nem próbálom meg befogni őket. Szerencsére jól a jelzések, kellemes az erdő, jó az út. Meglepetésemre pár perc múlva mégis befogom őket: egy kisebb emelkedőn gyalogolnak.

Tartom velük a lépést, de pár kilométer múlva végleg elhúznak. Az utolsó pont előtt eltévedtem. Hiába néztem a térképet, rossz utat választva a betonon maradtam (két szalagot is láttam arrafele). A Szent András-dombra kellene felmenni, én meg alatta mentem. Na, akkor toronyiránt felfele! Megtaláltam országunk egyetlen érintetlen láposát! Négyszer kellett patakot átugrani, de nem számított. Utána börzsönyi hangulatú emelkedőn találtam magam. Csak az nem illett a képbe, hogy alig 50 méterig tartott.

Az utolsó ponttól már csak be kell menni a célba, sima ügy - gondoltam. Aztán kiderült, hogy mégsem. A szalagozás többször visszafordult, megcélzott egy települést, majd ahhoz közel érve derékszögben elkanyarodva másfele vette az irányt. Azt hittem, sosem lesz vége.

Sokat izgultam, hogy meglesz-e 5 órán belül. Meglett. 49 másodperccel. :)
Tapírék 10 perccel előttem, Tomator tízzel utánam ért be (ő ráadásul első ötvenes túráját teljesítette). A táv 49.6-nak volt írva, érzésre reális, de a résztávok eléggé el voltak mérve.

Végre egy túra, ahol mindig úgy jött ment, ahogy annak mennie kell. Idén először vagyok maradéktalanul elégedett az eredményemmel.

Tapírka! Megvannak a pulzusadataid? Kíváncsi lennék rá. Íme az enyém, ellenőrzőpontonként: 143/142/148/145/138 (itt mentünk a vasút mellett)/144/145/144/153/150/143/155. Átlag 147, max. 172